A konfliktuskerülő ember? - Stole Ivkovics mindent megtesz a pályán, hogy sikerrel tegye a dolgát

Sztojan Ivkovics Dubrovnikban született, de már többet élt itt, mint ott.

- Most voltam otthon, visszaemlékeztem a régi időkre. Boldog gyerekkorom volt, a szüleim megengedték, hogy éljem a gyermek gondtalan életét. Ahogy nőttem, megtanultam, az élet harc, de a szüleimről csak a tisztelet hangján szólhatok. Amit tőlük kaptam, azt tovább adom a gyermekeimnek, mindent megteszek azért, hogy ők is nyugodtan, igazi gyermekként éljék meg ezeket a szép, korai éveiket mondta.

- Huncut kisfiú volt?

- Nagyon! Ha a gyerekeim azt tennék, amit én meg mertem tenni, ha a játékosaim olyan szemtelenek lennének, mint voltam, annak nem örülnék... Kell a huncutság, bár a tudós tipusról nehéz elképzelni a kópéságot. Mi, sportolók másabbak vagyunk. De az életben mindig meg kell húzni egy határt! Ha az ember normálisan él, jól neveli a gyerekeit, a családja élhető mindennapokat jelent, a barátok valódi barátok, akkor sok dolog már nem kell a kiegyensúlyozott boldogsághoz, persze az egészség mellett.

- A sport gondolom meghatározta a gyermekkorát...

- Nem! A sport kiegészítő jó dolog volt, semmi több. Az a lényeg, hogy milyen emberré lettem, bár a többség sportolóként gondol rám. De, hogy valójában milyen ember vagyok, azt csak én tudom, meg a szeretteim.

- Dubrovniki halász helyett kosárlabdázó lett. Miért?

- Pedig hajótiszt vagyok, az óceánjárók gépészetét tanultam, de az nem vonzott. A tűzet, a vízet, a szelet, a természetet tisztelni kell, de mivel sajnos, vagy szerencsére nem tudom irányítani őket, így tartok tőlük, és ez a tenger esetében is igaz...

- Pedig ön maga a tűz...

- Á, egyáltalán nem! A kötelesség vezérel, mindent megteszek azért, hogy sikerre vigyem azt, amit tennem kell. A magánéletemben konfliktusokat kerülő vagyok, nem is emlékszem rá, hogy a pályán kívül összevesztem valaha valakivel.

- Miért Magyarországra jött?

- A magyar kosárlabdában kaptam lehetőséget arra, hogy megmutassam magam. Szolnokon jó emberek között tettem a dolgom, soha nem akartam máshova menni. A győzelem a fontosabb, vagy a részvétel? Az, hogy az ember az élete minden pillanatában adja a maximumot, mert akkor nyugodtan élhet győzelem, vagy vereség után is.

Jellegzetes mozdulat, amely vagy a sípos embereknek, az ellenfélnek, vagy a játékosainak szól. Fotó: bb1.hu

- Megosztó személyiség: imádják, de utálják is...

- Ahol vagyok ott szeretnek, ahol nem, ott meg utálnak. Ahol éltem mindent megtettem, amit a sportembernek meg kell tennie.

- Béres Timeával hogy került kapcsolatba?

- Timi 17 évesen kinézett magának, 3 évig üldözött, vágül utolért... Komolyra fordítva, 15 éve boldog házasságban élünk. Ha Isten van, és valakivel valami jót tett, velem megtette, amikor Timivel találkoztunk. Az ő családja az én családom, volt már Timi előtt két gyerekem, most már szerencsére négy van, a srácaink olyan szépek és okosok, mint Timi, tehát rendben vannak, anyósom töltött káposztájáról nem is beszélve...!

- Fehérváron van a házuk. Lesz ez még valaha az otthonuk?

- Követtük egymást a karrierünk útján. Timi most Kecskeméten a Mercedes kosárlabda akadémia igazgatója. Két, három év múlva megyek nyugdíjba, amikor Milán befejezi az általános iskolát, akkor végleg hazajövünk!