P. O. Jensen visszatért Fehérvárra

- Szerdán jöttem, hétfőn utazom is vissza. Amolyan rövid kikapcsolódás ez, jó ismét találkozni a régi játékosokkal, vezetőkkel, edzőkollégákkal, barátokra leltem az itt töltött két év alatt. Megnéztem két meccset is, a Köfém Sportcsarnokban rendezett Japán-Ukrajna, valamint a másnapi, Japán-FKC összecsapást. Közben ellátogattam Balatonfüredre is, szóval igyekeztem kikapcsolódni is Magyarországon - mondta Pal Oldrup Jensen.

- A Japán együttesében pályára lépő Tanabe Yuki és Mayuko Ishitate különösen örült önnek, pedig hivatalosan nem is volt az edzőjük.

- Azonban dolgoztunk együtt. Tavaly nyáron lettek a Fehérvár szerződtetett játékosai, az én távozásom után, de előzőleg, a tavasszal több héten át dolgoztunk közösen. Mivel valóban örültek nekem, ezért vélhetően kellemes emlékeket őriznek rólam.

Pal Oldrup Jensen (jobbra) korábbi segítőjével, Siti Beátával nézték a nemzetközi mérkőzéseket

- Egy éve azért tért vissza hazájába, meműemlért elfogadta a nehéz helyzetbe kerülő, a másodosztályba eső, korábbi együttese ajánlatát. Azt mondta, a cél a visszajutás. Sikerült?

- Nem. Olyannyira nem, hogy a másodosztályban maradás sem volt egyszerű, a 12 csapatos bajnokságban a 9. helyen zártunk, három gárda esett ki, a mögöttünk végző együttes jövőre már a harmadik ligában bizonyíthat. Tehát közel voltunk a búcsúhoz A szezon áprilisban ért véget, nehéz hónapok vannak mögöttünk.

- Év közben alighanem megfordult a fejében, talán nem kellett volna visszatérnie? Ugyanis magyar szinten élcsapatot, kis híján EHF-kupa döntős együttest hagyott el.

- Ilyen gondolataim nem voltak, dolgoztam, közben arra gondoltam, meg kell őriznünk tagságukat a második vonalban, ami sikerült is. Örömmel tértem haza, hiszen ebben a negyvenezres városban élek, ez az otthonom, ennél a klubnál dolgoztam. Először az utánpótlásban, a csapatot a negyedik ligában vettem át, s jutottunk szisztematikus munkával az élvonalba, ahol gond nélkül őriztük tagságunkat, majd kihívást kerestem, s elfogadtam a fehérváriak ajánlatát. Nem is bántam meg, nagyon sok tapasztalatot szereztem, megismertem egy más országot, kézilabda kultúrát, de úgy gondoltam, ha a Flint Tonsberg hív, haza kell térnem. Amire nem számítottam, a játékoskeret meggyengülése volt, kulcsjátékosok hagyták el a klubot, akik nem akartak a második vonalban szerepelni. Fiatalokkal kellett pótolni a távozókat, míg korábban 23-26 éves játékosok adták a keret gerincét, most 17-20 esztendős kézilabdázók, akik érthetően nem rendelkeznek kellő rutinnal. Kisebbik, 18 éves lányom is szerephez jutott a csapatban. Nem volt kulcsember, sokat kell még dolgoznia, hogy jó kézilabdázó legyen. Egy edző számára is komoly kihívást jelent, ha a saját gyerekével kell dolgoznia, ráadásul felnőtt szinten. A nagyobbik lányom jelenleg egy másik városban tanul.

- Ilyen fiatal gárdával akár sikernek is tekinthető a bennmaradás.

- Ez nem siker, a klub múltja miatt nem a másodosztályban maradás lehet a cél, hanem a visszatérés a legjobbak közé. A klubot a kiesés után több szponzor elhagyta, a költségvetés csökkent, de természetesen rendben volt, anyagi gondokkal nem küzdöttünk. Az azonban nyilvánvaló, az első ligához, jobb játékosok szerződtetéséhez több pénz szükséges, azon dolgozunk, hogy újabb támogatókat vonjunk be. Mivel a sportolók zöme fiatal, még iskolás, így amolyan félprofi státusban vannak. Szinte mindenki norvég, mindössze egy fiatal dán és brazil játékos található a csapatban. Tavaly nyáron hároméves szerződést kötöttem, a vezetőedzői poszt mellett klubigazgatóként is tevékenykedem.

- A cél jövőre a feljutás?

- Ez nem ilyen egyszerű, szeretnénk az élmezőnyben végezni, fiataljaink újabb egy évvel tapasztaltabbak lesznek, ha sikerül még néhány rutinosabb játékost szerződtetnünk, úgy jövő nyáron megcélozhatjuk az legmagasabb osztályt. Tehát ha minden jól alakul, 2017 nyarán térhetünk vissza az elitbe.

- Egy-egy találkozóra mennyien látogatnak ki?

- Nem sokan, 250-en tekintették meg a meccseket, az első ligában 500 volt az átlagnézőszám Tonsbergben, a nagyobb meccseket természetesen voltak ennél is többen. A városban 40 ezren élnek, tehát nem nagy település, ha a környező részeket is beleszámolom, összesen százezren élnek a területen. Pontosan tíz éve kezdtem a munkát a felnőtt csapattal a negyedosztályban, onnan léptünk mindig előre. Felmentünk a harmadik osztálya, majd a másodikba, ahol három éven át szerepeltünk, végül 2010-ben jutottunk az élvonalba, ahol négy évet töltött a gárda.

- A fehérvári volt az első, külföldi munkavállalása. Amikor távozott, azt mondta, nem kizárt, hogy majdan visszatér akár Fehérvárra, vagy más európai csapathoz. A norvég kézilabda a világ legjobbja, a trénerek kapósak. Nem volt mostanában ajánlata?

- Nem, jól érzem otthon magam, a fentebb említett problémák ellenére. Nyitott vagyok, ha úgy alakul, a norvégiai szerződésem lejárta után elgondolkodom, ha megfelelő ajánlatot kapok, lehet, kipróbálom magam Európa más országaiban is. De két évig ezen nem gondolkodom, otthon akadnak feladataim.