Aki kitalált egy műfajt, ami nincs

Réber László grafikusművész lánya, Widengard–Réber Krisztina régi álma volt, hogy az édesapja emlékét szobor idézze. Egy kiállításon látta meg Kovách Gergő képzőművész festett szobrait, úgy gondolta, ő az, aki képes lenne visszaidézni Réber László illusztrációinak, különleges mesevilágának hangulatát... Kovách Gergő több vázlatot is készített, ám volt köztük egy, amelyik különösen tetszett Fehérváron, a város vezetőinek. Réber Krisztina nagyon örülne, ha a koronát tartó kicsi herceg, aki láthatatlan pórázon egy kutyát vezet, a Hiemmer-ház udvarára kerülhetne... Döntés még nincs, a tervről a játékmúzeum szabadegyetemi sorozatán hallottunk.

Kovách Gergő, az alkotó a szobortervvel. A fiú alakjáról Réber Krisztina azt mondja: a papájára emlékezteti. Ám nem csak a figurák idézik a grafikusművész világát, de jellegzetes a pázsit is (Fotó: Városi Képtár)

Mindig nagy öröm, ha egy neves alkotóról olyan emberek beszélnek, akik személyesen is ismerték, szerették. Réber László grafikusművész esetében talán ez különösen unikálisnak számít...Annál is inkább, hiszen a neves alkotót, Réber Lászlót mindenki barátságos, de igen zárkózott emberként írja le...

Most a Hetedhét Játékmúzeum szabadegyetemi sorozatán Tettamanti Béla grafikusművész megosztotta velünk emlékeit Réberről, aki annak idején, a korkülönbség ellenére barátjává fogadta a pályakezdő grafikust, karikaturistát. Tettamanti nem akart érzelmesnek mutatkozni, igyekezett a művészettörténeti összefüggéseket ismerő szakemberként pontos megállapításokkal érzékeltetni Réber alkotói nagyságát, művészetének hihetetlen egyediségét.

Közben azért ez a vallomás tele volt érzelemmel, Réber iránti szeretettel... De hogy a hallgatóság ne csak az ő „elfogult” véleményére hagyatkozhasson, igyekezett idézni azoknak az írásaiból, is, akik képesek voltak hitelesen bemutatni Réber személyiségének, művészetének leglényegét. Így P. Szűcs Julianna Réber halálakor közölt írásának részletét hallottuk. A szép, komoly embert – aki még a hetvenes éveiben is fizikai ereje teljében volt – P. Szűcs egy indiánhoz hasonlította. Olyan indiánhoz, akinek hihetetlen tartása van, aki soha életében nem kérelmezett...

Fotó: Horváth Renáta

Hiszen Réber híján volt az önmenedzselés minden eszközének.Az bizonyos: generációk nőttek fel Réber László csodálatos mesekönyv illusztrációin, és időtlenek igen szellemes karikatúrái is. Kevesen tudják róla, hogy nemcsak illusztrációkat, hanem autonóm grafikákat és plasztikákat is készített. Réber fantasztikusan rajzolt: olyan alkotó volt, aki egyaránt ismerte az angol nonszensz és a francia abszurd képi szótárát.

Micsoda kombináció ez! – mondta Tettamanti Béla, aki arról is beszélt, szuggesztív, csupán néhány vonalból kialakított rajzai a 20. századi magyar grafika műfajának kiemelkedő darabjai. Kivételes jelentőségűek az életművében az ÉS-nek rajzolt grafikái is, amelyekből – ahogyan azt Rózsa Gyula műkritikus hajdanán megállapította – kialakult egy műfaj, ami nincs...

Nem véletlen, hogy amikor Tettamanti rendezésében egy csoportos tárlaton néhány magyar grafikus műveit a francia közönség is megismerhette, sokan főleg arról faggatták Tettamantit ki: az a Réber László? Biztosan nagyon fiatal lehet, hiszen annyira, újszerűek a művei... Holott Réber akkoriban a nyolcavan felé közelített, ám a friss, egyéni látásmód mindenkit lenyűgözött... Tettamanti beszélt kedvenc Réber rajzairól, egyebek között arról is amit a fehérváriak jól ismernek, hiszen ott szerepel a játékmúzeum Réber-termében. Az egész egyetlen vonallal megrajzolt arcél: a száj csukva, ám ha egy kicsit tovább nézzük a képet, kibontakozik egy másik arc is, amelyik világgá ordítja fájdalmát...

Tettamanti Béla elmesélte megismerkedésük történetét is. Hajdanán, a 70-es évek elején tíz fiatal alkotó – köztük Tettamanti Béla – kiállítási lehetőséget kapott a Lotz teremben. Tettamanti – aki akkoriban igen szerette Örkény könyveit, amiket Réber illusztrált – hirtelen ötlettől vezérelve kikereste Réber számát a telefonkönyvből. Réber László hangja a vonal végén barátságosan csengett, és elfogadta a felkérést: nyissa meg a fiatalok tárlatát...Így kezdődött a barátság, amely időnként hosszú sétákkal, sörözésekkel egybekötött beszélgetésekkel folytatódott. Idővel pedig fontos kapoccsá vált.

Mindez Tettamantit később arra is sarkallta, hogy azon dolgozzon: Réber László az őt megillető helyre kerüljön a magyar művészetben. Ezért segített méltó tárlatok rendezésében is Widengard – Réber Krisztinának, a hagyaték legfőbb ápolójának, Réber László lányának. Krisztinától értesültünk az újdonságról: elkészült a Hommage Réber című szobor, aminek szombaton Budapesten lesz egy szűk körű bemutatója. Ki tudja? Talán rövidesen Fehérváron is láthatjuk majd Kovách Gergő képzőművész tervét. Réberről a múzeum látogatói gyakran kérdik: volt-e köze Fehérvárhoz? Nem volt – de már van. Réber Krisztina néhány éve úgy érezte: Fehérváron jó helye lesz édesapja munkáinak. Igaza lett. A város büszke arra, hogy egy nagyszerű alkotó műveinek őrzője lehet, és igyekszik szélesebb körben is megismertetni a hagyatékot. Ezt szolgálta Tettamanti előadása is.