Kórusalapító énekes is a színház új kreatív igazgatója

 E mellett írt filmforgatókönyveket, drámaíróként pedig közel harminc darabot jegyez. Rendezett is, Szolnokon, saját meséjét állította színpadra. Augusztus 1-je óta pedig Székesfehérváron él és dolgozik. Elmondta, hogy nagy a hajtás, azóta nem sokat aludt. S hogy miként fér bele ebbe egy jól működő szolnoki kórus, mit jelent számára az éneklés, arról a színház kávézójában mesélt.

 – Minden az általános iskolában kezdődött. Az ember vagy kinövi vagy benne ragad, én benne ragadtam az éneklésben. Anyámék is énekeltek, egy nagy kórusban léptünk fel Szolnokon, aztán a középiskolában, egyetemen is velem maradt a zene. Hazajártam a hétvégeken énekelni, a kedvesemet is ott ismertem meg, az énekkarban. Egy idő után úgy gondoltuk, hogy intimebb szférában folytatjuk a dolgot, és 1997-ben létrehoztunk énektanárokból, zenét szerető pedagógusokból, művészekből egy kis kórust, ami az elmúlt 15 évben szépen ki is nőtte magát. A saját lakásunkban, saját bútoraink között, saját teánkat iszogatva. S mindenféle változás ellenére ez a kis, 12 tagú csapat kitart egymás mellett. Nem véletlen, hogy a kórus neve Amicus, ami latinul barátságot jelent.

Az ének hozta meg Matuz János számára a szerelmet is. – Mindketten szolnokiak vagyunk, és nagyon régóta ismertük egymást, egy kórusba jártunk, de valahogy nem fedeztük fel a másikat. Csak énekeltünk egymás mellett, míg egyszer fölkelt a nap, és azt mondtam, hogy én ebbe a nőbe, Júliába, szerelmes vagyok. A nagy ráébredést a még nagyobb döbbenet követte. Hogyan nem láttam meg ezt a gyönyörűséget korábban, aki akkor már régen szerelmes volt belém, mint kiderült. Csak hát úgy gondolta, a pesti színművészetissel nem olyan egyszerű ez... (Azon a napon, amikor Matuz János államvizsgázott a bölcsészkaron, felvették a színművészeti dramaturg szakára. Jó nap volt.)

Az Amicus az évek során magas szintre jutott. Nem csak hat évszázad kórusműveit éneklik, hanem kortárs műveket is, sőt, kortárs szerzők kifejezetten nekik írnak darabokat. Néhány éve áttértek a jazzre, mert úgy tapasztalták, hogy a közönséget jobban be lehet ezzel csábítani. Felléptek külföldön is, például 7-8 éve Grazban, Habsburg Ottó születésnapi köszöntőjén. Finnországban, a tamperei operában, egy kiemelt, A kategóriás versenyen pedig a harmadik legjobb külföldi kórusként 3 ezüst diplomát kaptak.

– Lírai tenor vagyok, aki most már öregszik, és lassan egy „szomorú” baritonná válik. Júlia szopránként kezdte, most mezzoszoprán. Lányunk, a tíz éves Dalma, amíg a számítógép el nem vitte az anyja öléből, folyamatosan végigkísérte a próbákat. Kifejezetten muzikális, az anyja szólamait szokta énekelni a fürdőkádban. Alig várom, hogy 13-14 éves legyen, és csatlakozzon hozzánk, a kórushoz.

A zenét imádó és művelő Matuz János természetesen nem bánná, ha Fehérváron operatagozat létesülne. – Az opera egy város közösségépítésének csúcsa. Az, hogy egy település elbír-e valamilyen szintű operatagozatot, az adott település kulturális identitásának jó fokmérője, hiszen nem mindenhol él meg az opera, igény sincs rá.
Tény, hogy az igazgató, Szikora János és csapata, köztük a kreatív igazgató nagyívű elképzelésekkel vette át a Vörösmarty Színházat. Matuz számára sem „egyszerűen” az a színház, hogy felraknak egy darabot a színpadra.

– Van bennem egy adag germán szellem, ezért a színházat egy erőműnek látom, amely helyzetéből, egyediségéből adódóan unikális helyet foglal el egy város kultúrájában, egyszerűen nem tud nem motorja lenni. A színház különleges épület, melyben különleges képességű emberek élnek. Ez önmagában indukál egyfajta erőt, amely más, színházon kívüli közösségeket is mozgásba lendít.

Úgy hírlik, Matuzék családostul Fehérvárra költöznek.
– Az egyetlen biztos terv a család egysége. Ha ötven éves koromra, húsz év után együtt maradtunk, akkor a maradék negyvenre nem akarnék különválni feleségtől, gyerektől. Én itt élek, és soha nem tudtam elképzelni, hogy szombat este 170 kilométert vonatozva hazamegyek, és viszem a szennyest. Márpedig most ez van. Úgy gondolom, hogy ha komolyan akarom végezni ezt a munkát, azt csak úgy lehet, ha itt élünk. Tehát valószínűleg ők jönnek Fehérvárra, elkezdünk egy új életet. Hozzuk a kórust is, hiszen mi ketten alapítottuk. Majd itt is felépítünk egy újat.