A lapindítótól a kézbesítésig - Mindennap meghalunk egy kicsit, aztán másnap újjászületünk

- Viktor, húzd ki magad, benne leszel ám az újságban, csak aztán nehogy az legyen, hogy holnap nyakkendősen jössz, és átnézel rajtunk...! - tréfálkoztak a nyomdai műszakvezető, Pál Viktor kollégái szerdára virradó éjjel.

A reggeltől másnap hajnalig tartó folyamat végigkövetése Koppán Viktor fotós kolléga ötlete volt, amit először kissé fanyalogva fogadtam - hisz egyszer már írtam erről riportot -, de utólag már hálás vagyok neki. A nyomdászokkal és a terjesztőkkel eltöltött éjszakai órák annyi emberi melegséget adtak, hogy szinte nem is fáztam a didergetően fagyos éjszakában.

No, de kezdjük az elején! A redakcióbeli történésekről csak annyit, hogy a reggel eltervezett lapra sokszor nem ismerünk rá, amikor este végignézzük a számítógép monitorján az oldalakat. Az óráról órára történő változások meglehetősen stresszessé teszik az újságírók, fotósok, szerkesztők életét, nem véletlenül volt régen a nyugdíj szempontjából korkedvezményes munkakör a miénk. De ma már más világ van...!

A veszprémi nyomdába küldött oldalakat a CTP (computer to press) operátorok fogadják. Kedden este Honti Lászlóval találkoztunk, aki 1997 óta nyomdász, három éve van a PLT-nél:

- Számítógépes montírozóknak is nevezhetném magunkat, ellenőrizzük a beküldött oldalakat, elkészítjük a gépek segítségével a nyomólemezeket - mondja Laci, aki este jár dolgozni, és hajnalig, ha több külső munka van, reggelig dolgozik. - A nejed nem lázad, hogy nem vagy otthon éjjelente? - kérdeztük.

- Már megszokta - válaszolt Laci mosolyogva.

A kissé lapos poént másoknál már nem sütöttük el.

Nagy szaladgálás kezdődött a vezérlőterem és a gépterem között - a kettőt a nagy zaj miatt hatalmas üvegfal választja el -, amikor Horváth Tamás vezető gépmester és segédje, Reiner Ferenc elindította a próbanyomást. Lekapkodták a kész újságot a szalagról, állítottak a színeken, aztán újra ellenőrzés, ismét állítás, végül egy karlendítés: Mehet!

Óránként 22 ezer példány jött ki a gépből, a szomszédos hangárszerű hatalmas expedit teremben szorgos kezű asszonyok és férfiak osztályozták, kötegelték az újságot, hogy aztán a nyomdaudvaron mások mellett Fülöp László is a furgonjába pakolja.

- Hatezer újságot viszek Fehérvárra, Dunaújvárosba, Nagyvenyimre, Mezőfalvára - mondja az éjszakai fuvarozás mellett víz-, gáz- és fűtésszereléssel foglalkozó férfi. Fehérvárig követtük, itt az egyik nagy parkolóban már többen várták, hogy jónéhány köteget átvegyenek tőle.

Sáfrán István - miután több köteget átpakolt magához - elindult egy nagy körre: 15 településen összesen 43 lerakóhelyet érintve szállítja ki éjjelente a Fejér Megyei Hírlapot. Moháig mentünk vele. Itt bement az egyik udvarra, egy fedeles vödörbe beletette a csomagot, aztán sietve ment tovább. A kutyák nem ugatták meg. Már ismerik... Huszonkét éve, 1994 májusa óta csinálja.

A 10 órai (általában kicsit később kezdődő, mert valaki mindig telefonál) lapindítón a kollektív bölcsesség elve alapján tervezzük meg a másnapi újságot. A felelősök aggodalma - ezt a címet adhatnánk a kis képnek, melyen Elekes András lap-igazgató főszerkesztő és Hajnal Csilla felelős szerkesztő vizslatja a készülő oldalakat. Jobbra lent Honti Laci a nyomdában mutatja az elkészült nyomólemezek egyikét. Ő, és a kedd esti műszakból kimaradt nagy öreg montíros , Osváth Péter sokat tudna mesélni azokról a tipográfiai és egyéb hibákról, amiket ők, mint az oldalak végellenőrei kiszúrnak, és felhívják az esti szerkesztőt, új oldalt kérve.