"Vesztőhely" volt, de emlékezni kell rá!

Hosszú sorban, méltóságteljesen masíroznak a lovasok a Kotló-hegyre néhány nappal ezelőtt, hogy megemlékezzenek a második világháború egy olyan jelenetéről, amelyről még a helyiek is csak ritkán ejtettek szót. A Kotló-hegyi csatában a 4/1-es, utolsó méneskari hadosztály idős vagy mondhatni: tapasztalt lovasai csaptak össze az oroszokkal. A háború vége felé járunk, s nem csak a golyó, de a   jeges tél is megdermeszti a katonákat – akik tudják, hogy vesztett csatát vívnak, mégis  küzdenek.

Fotó: Némedi István

A Csákvári Lovasbarátok Köre Egyesület nekik állít emléket, immár második éve. Idén az esemény 71. évfordulóján fáklyagyújtással és a láng lehozatalával erősítették az emlékeket. Magosi István, az egyesület vezetője el is mondja, miért:

– Mint lovasember a lovasemberről, szeretnénk megemlékezni s felvállalni azt, hogy ápoljuk e küzdő katonák emlékét. Gyerekkoromban sosem hallottam ezekről a csatákról, néha fél füllel hallottam csupán, ahogy apáink beszéltek róla kicsit. De történelem órákon nem esett szó róla, én olvastam utána. A lovasbarátokkal együtt döntöttünk hát úgy, hogy megemlékezünk róluk. E huszárok bátorságukkal jócskán kiérdemelték a megemlékezést, akiket az  étel- és italutánpótlás hiánya, a hegy nehéz terepe, s persze a túlerő is megviselt.

Az 1945 január 28-30-i napokon a cél az volt, hogy a Budapesten áttört oroszokat megállítsák a Vértesnél.

– Tudták e férfiak, hogy ez egy vesztett csata, mégis megütköztek itt az oroszokkal, itt estek el. Az eseménynek van  itt  emlékműve is  2000 óta, mégis nagyobb hangsúllyal szeretnénk róla megemlékezni – teszi hozzá Magosi. A kör egyébként meglehetősen fiatal: egy éve alakult,  34 tagja van, fiatalok, idősebbek egyaránt, lótartók, ménesek, lovardák vezetői, s a cél egyértelműen a  hagyományőrzés, valamint a lovak szeretetének átadása a következő nemzedék számára.