Nincs senki, aki segítene: édesanya és beteg fia együtt küzd az iskoláért

A tizenkét éves Balázs sok-sok hátránnyal indult az életben: érthetően beszélni nem tud, a nem létező bokáját már hatszor műtötték, hogy egyáltalán lábra tudjon állni, a fejében pedig egy ciszta van, az abban felgyűlő folyadékot egy shunt vezeti el. Édesanyja, Hatvaniné Németh Veronika születése óta öt percnél tovább soha nem hagyta egyedül a fiát, mert bármikor jöhet a fulladás, a rosszullét, s akkor bizony azonnal hívni kell a mentőt.

Balázs amúgy most szeptemberben kezdte (volna) magántanulóként a hatodik osztályt a fehérvári Ezredéves Készségfejlesztő Általános Iskola és Speciális Szakiskolában, ahová az elmúlt öt évben, heti kétszer, kedden és csütörtökönként nagy lelkesedéssel járt. Pontosabban a református segítő szolgálat kisbusza vitte őt. A kocsiban eddig volt szabad hely, így anyukája is vele tarthatott, szeptembertől azonban a szolgálatnak több gyermeket kell vinnie, Veronika így érthető módon már nem fér fel.

– A dédnagymama és én már értjük, ha Balázs jelzi, mije fáj, de a kisbusz vezetője biztosan nem tudná megfejteni, mi a baj. Ráadásul Balázs nem szobatiszta, ezért sem tudom egyedül ilyen hosszú útra elengedni őt – mondja Veronika, aki 15-18 ezer forintot fizetett a szolgáltatásért, amihez havi 3-5 ezer forintnyi segítséget kapott az államtól.

– Jelenleg már huszonhét település rászoruló gyermekeit szállítjuk Fehérvárra iskolába. Naponta változóan, de tizenöt-húsz gyermek el- és visszajutásáról gondoskodunk. Balázzsal soha nem volt gond az út során, eddig az anyuka szívességből tudott vele jönni, mert volt szabad hely. De az talán érthető, hogy rászoruló gyermektől nem vehetjük el a helyet a kísérő kedvéért! – mondja Burai Katalin szolgálatvezető.

Heti kétszer kellene valahogy bejutniuk Fehérvárra, az iskolába, no meg vissza Nádasdladányba. Veronika egyedül nem engedi el Balázst ilyen hosszú útra, aki most már hatodik osztályos (lenne) (Fotó: Házi Péter)

Az Ezredéves iskola vezetője, Szépné Reményi Annamária az elmúlt napokban minden követ megmozgatott, hogy valamilyen megoldást találjanak: az édesanyával együtt felhívták az összes fellelhető szolgálatot, amelyek a megyében sérült személyek utaztatásában segíteni tudnak, de úgy tűnik, mindenhol „teltház” van. A Máltai Szeretetszolgálat például két busszal próbál segíteni, a rászorulókat ingyen fuvarozzák, ám csak a Székesfehérváron lakó gyerekeket szállítják az Ezredévesbe és az egyik busz nyolc óra helyett csak napi négy órában szolgáltat.

– Balázst ismerve megértem az anyuka érzéseit, akinek a sok telefonálás után sem tudtunk sajnos megnyugtató megoldást találni. Szerintem ebben az esetben valamilyen vállalkozói vagy magánemberi segítség jöhet szóba. A pedagógusok kijárását sem egyszerű ilyenkor, iskolakezdés és az órarend összeállítása után megszervezni, hiszen csak a Nádasdladányba utazás, meg a visszaút egy órát vesz el a pedagógus napjából – fogalmazott az iskola igazgatója.

Balázs egyébként jól olvas és nyolcvanegy éves dédnagymamájának segítségével, aki egy laptopot vett neki, mostanra már írni is egész jól megtanult, sőt, mi több, kiváló a helyesírása. Eddig három hetet mulasztott el az iskolából, többet nem szeretne, mert akkor már nehéz behozni a lemaradást. Vajon tud valaki segíteni nekik?