Hírek

2013.08.16. 18:38

A hely igazi szelleme

Az elmúlt két évtizedet az építészeti értékek fennmaradása és kreatív, de értékelvű hasznosítása szempontjából kedvezőtlen folyamatok jellemzik – véli Entz Géza, aki szerint számba kell venni minden értéket.

Klecska Ernő

Az önkormányzatok helyzetének nem megfelelő rendezésétől a társasházak rosszul megoldott szabályozásáig, vagy akár legújabban a műemlékvédelem állami intézményrendszerének meglepetésszerű és minden koncepciót nélkülöző, diszfunkcionális átalakításáig sok mindenről beszélhetnénk. A magyar kultúrtájra és benne a településekre, városokra, az épített környezet egészére javarészt továbbra is a posztszocialista gazdátlanság nyomja rá a bélyegét. Településeink nem csupán elemenként, az egyes házak miatt képviselnek értéket, de az összessége okán is.

– Ha a mai tendenciában folytatódik az épített örökség egyes elemeinek „lemorzsolódása”, legfeljebb három évtizedünk van, ezalatt eltűnik az épített értékek akkora része, hogy a kár jóvátehetetlen lesz – állította Entz Géza művészettörténész, az egykori Országos Műemlékvédelmi Hivatal volt elnöke egy, a honi és a Kárpát-medencei műemléki topográfiáját elkészítő, Fehérvárról induló program nyitó konferenciáján.

– Ön úgy fogalmazott, hogy szétfoszlottak azok a remények, amelyeket a rendszerváltáskor a műemlékekkel kapcsolatban ápolgattunk, s ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, három évtized alatt eltűnhet az épített örökség jó része. Ennyire komoly a helyzet?

– Olyan értelemben igen, hogy a műemlékvédelem szervezete nem alakult át úgy, ahogy kellett volna. Lobbi-ereje jelentősen csökkent, nem tud megfelelő forrásokhoz jutni. Folyamatosan csökken a szakma ereje, súlya – egészen odáig, hogy tavaly novemberben a hivatal egy tollvonással meg is szűnt; tevékenységei három tárcához kerültek. A szakma ebbe nem nyugodhat bele, komoly kommunikációs offenzívát kívánunk folytatni, s ahogy az eredmények születnek, azokat folyamatosan be is mutatjuk. Ahol dolgozunk, megkeresünk minden érintettet, s ahol a politika segítségére van szükség, ott e területen is kapcsolatokat építünk.

Entz Géza: Vannak jó példák, ott, ahol az önkormányzat kellő forrással rendelkezik (Fotó: Tósoki Attila)

– Előadását hallgatva és a Magyar Szemlében nemrég megjelent cikkét olvasva két gondolat merült fel. Az egyik az, hogy a történelmi városrészek rekonstrukcióját nagyban hátráltatja a szétaprózott tulajdoni szerkezet...

– A társasházi rendszer mai formában történő létrejötte, amikor a műemléki épületek lakásait privatizálták, hihetetlen mértékű akadályt gördít mindenfajta település vagy városrész rendezési munkája elé. Nagyon nagy munkával, és a helyi civil társadalomra építve lehet ezen segíteni – mert meg kell szervezni a lakóközösségeket, alulról felépíteni egy helyi öntudatot és igényességet. Ez, sajnos ma még sok helyen várat magára. El kellene érni, hogy az emberek és persze a tulajdonosok értékként tekintsenek ezekre, az állagmegóvásnál, felújításnál meghallgassák a jó tanácsokat. Persze ehhez jó tanácsok is kellenének. Az pedig az állam felelőssége, hogy legyenek. Intézményesen, ingyenes szolgáltatás formájában biztosítani kell a megfelelő szakmai tanácsadás feltételeit. A kommunizmus évtizedei Magyarországon elsöpörték a korábbi tulajdonosi szerkezetet. A rendkívül előnytelen lakástulajdonosi struktúra ellenére is valami módon a gazdaszellemet vissza kell hozni, különben az érintett ingatlanokra további szomorú pusztulás vár. Vannak persze jó példák is, de csakis ott, ahol az önkormányzatok kellő forrással rendelkeztek és érdemben támogatták is a társasházak felújítását, karbantartását, vagy nagyvárosokban a tömb rehabilitációt.

– A másik véglet viszont az, hogy állami és önkormányzati felújítások gyakran olyan tereket hoznak létre, ahol nincs élet, mondhatni: ahol a kutya sem lakik. A dalmát tengerparton például, hogy L. Simon László egyik példáját, Traut, azaz Trogirt hozzam ide, azt látjuk, hogy élettel telnek meg a terek, fagylaltos, fénymásoló, kis bolt működik, gazdája van a történelmi örökségnek.

– Az önkormányzati beruházások, többnyire európai uniós forrásból, valóban fel-újítanak olyan területeket és épületegyütteseket, amelyek viszont nem ízesülnek a többihez, élettelenül és sokszor funkció nélkül, lényegében üresen állnak. Ez egy általánosabb társadalmi, szociológiai kérdés – itt lenne komoly szerepük a civileknek.

– Említette, hogy az önök topográfiái arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a múlt emlékei a jövő terveibe is be tudjanak épülni. Mit értsünk ez alatt?

– Székesfehérvári példát hozok. Itt a korábban elkészült topográfiát Csutiné Schleer Erzsébeték felhasználták a műemléki hatástanulmányokban és az azokban lévő, részletekbe menő információkat és következményeket a szabályozási és a rendezési tervek megalapozásánál. Az örökségvédelem nem befektetés-ellenes, sőt. A befektetőt lehet terelni, olyan környezetet alakítva ki, amelyben megtalálja a maga profitját és a társadalom hosszú távú érdekeit szolgálja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!