Alázat és hűség költője - Személyes szavakkal Pásztohy Domokosról

Pásztohy Domokos köztiszteletben álló polgárdi tanár volt, aki elismert pedagógusi munkája mellett szépirodalmi műveivel, verseivel, kisprózai írásaival hívta föl magára a figyelmet, s érdemelte ki sokak megbecsülését. Barátai, tisztelői a múlt héten szerveztek emlékestet a 87 éves korában elhunyt tanár-költőnek, akinek családjából két fia, András és Domokos, valamint az özvegy Karola néni is eljött a beszélgetéssel, felolvasással tartalmassá tett rendezvényre.

 A Vörösmarty Társaság termében Bobory Zoltán elnök köszöntötte a megjelenteket, s megemlítette: már a temetésen megfogalmazódott benne az emlékest gondolata. Cserta Gábor és Cserta Balázs zenészek elmaradhatatlan kísérői voltak az összejövetelnek, a  megzenésített versek  ezúttal Pásztohy Domokostól szóltak. Mindjárt az elsőből, az Eltűntek hétköznapjaim címűből érdemes  idézni pár sort, amely  jellemző e tiszta hangú, mélyen hívő költőre: "S most úgy vagyok talán szabad,/ hogy nem kötnek üres szavak,/ mert lélek-erdőm közepén/ Isten tisztásán élek én,/ s eltűntek hétköznapjaim."

 Cserta Gábor volt az egyike azoknak, akik személyes hangon szóltak Pásztohyról. Mint volt polgárdi diák mesélte: a tanár úrnak "híre volt", mert mindig úriemberként, nyakkendőben, öltönyben járt-kelt, állt a diákok elé, és úgy is beszélt velük. Cserta Gábor később, felnőttként már egész más oldaláról, versei révén ismerkedett meg behatóbban a pedagógussal. Negyven éves fejjel akkor úgy érezte: azonosulni tud az akkor 80-as éveiben járó költő mondanivalójával, így aztán legalább nyolc művét zenésítette meg. 
 Saitos Lajos soponyai költő, a Vár folyóirat olvasószerkesztője az ünnepi, baráti együttléteket, a kötetek gondozása közben együtt töltött időt idézte vissza, s egy saját verset is fölolvasott a költőtárs tiszteletére.
 
Az est további részében megtekinthettük azt a televíziós interjút, amelyet Bakonyi István irodalomtörténész készített pár évvel ezelőtt az akkor 84 éves, de szellemileg kiváló állapotban lévő Pásztohyval. Bakonyi felvezetőként elmondta: az alázat, a hűség szavak jutnak eszébe riportalanyáról, aki hűséges volt mind költői eszményéhez, mind hazájához és társához, családjához is. 
 A mintegy húsz perces műsorban Pásztohy Domokos a tanári hivatásról, irodalmi munkásságáról, a népi írókhoz való vonzalmáról is beszélt, valóban azzal az érezhető alázattal és elhivatottsággal, ahogyan az a rá emlékezők szavaiból kirajzolódott.
 Az est még néhány  megzenésített verssel, valamint Pappné Maklári Éva  fölolvasásával vált teljessé, minden bizonnyal maradandó élményt nyújtva a résztvevőknek.