Üdülővárosi kép Velencéről

A természeti adottságok, a város elhelyezkedése révén azok is üdülővárosban érezhetik  magukat, akik állandó lakói  Velencének.  Az utóbbi esztendőkben  elsősorban olyan beruházások fejeződtek be, amelyek  biztosítják a magas színtű iskolai oktatást,  a betegellátást,  a kisebb városlakók, az óvodás korúak  elhelyezését. A Zöldliget két tanítási nyelvű  iskolában 2009 karácsonyán együtt ünnepelt a több száz gyerek, a pedagógusok, szülők. A  kivitelezés ideje nem kis megpróbáltatást jelentett az érintetteknek. A Liget iskolarészből át kellett költözni az ideiglenes iskolába, ott berendezkedni a tanévre. Nyáron  összerakodtak, kellett a hely a szállóvendégeknek, szeptembertől december végéig arra vártak, hogy ismét dobozoljanak. Megértette, elfogadta mindenki, és közben a tudomány sem lett mostohagyerek. Kívülálló számára is dicséretes teljesítmény volt az iskolaépítés ideje alatt tanúsított hozzáállás.
- Azt hiszem, a velenceiek számára természetes volt - mondta az iskola igazgatója,  Czuppon István. Amikor 2007-ben úgy döntött a képviselő-testület, hogy kötvényt bocsát ki, két nem termelő beruházásuk érdekében tették. Az egyik volt az iskola építése, a másik a betegellátó. A két előbbihez társult a Meseliget óvoda, amely bővítésének egy részét a tavalyi tanévkezdetre megvalósították, de még koránt sincs vége a csoportszobák gyarapodásának. Ennek nem csupán a beköltöző családok, hanem az óvoda vezetője, Serhókné Varjas Edit  és munkatársai is örülnek, tudják fogadni a gyerekeket. Az is igaz, hogy a szülők közül néhányan nem a lakóhelyükön, hanem a munkahelyük közelében, másik településen keresnek ovit, iskolát. Ennek praktikus indokai vannak, nem érnek haza időben, viszont ha a közelükben van az intézmény, tudnak gondoskodni a lurkókról. A városban vállalkozásban működik a családi napközi is, előszobája az óvodának. Velencén 265 vállalkozást tartanak nyilván, ezek munkahelyet is teremtenek, de többen eljárnak dolgozni. A vállalkozások egy része az idegenforgalomra épül.
- Át kell vészelni ezt az időt - mondta kissé borúsan Sénik István vállalkozó, akinek családjában már az unoka is a vendéglátást tanulja, gyakorolja. Többen megfogalmazták a városban, hinni kell, hogy az idegenforgalom hamarosan bekerül a gazdaság középpontjába, helyben biztosítja a munkahelyeket, a megélhetést. Ahogy a járóbeteg-szakellátó is munkahely-teremtő beruházás, úgy a Velencei-tó kapuja-projektet is annak szánják. Szeretnék kitolni az állandó lakók és a turisták számára is fontos szolgáltatásaival az idegenforgalmi idényt. Velence télen kissé alvó város képét láttatja, de ez csak látszat. A néhány napja átadott egykori kisiskola, ma közösségi ház élete pezsgő, a több klubszobában asszonyok, lányok tornáznak, gyakorolják a többi közt a hastáncot. A helytörténeti egyesületben Galambos Györgyné Marika, Cserny Etelka -  mindketten óvodavezetők voltak - és a többi lelkes támogató gyűjti a képi és tárgyi emlékeket. A civil szervezeteik, a nyugdíjasok sem tétlenek. Egyik a szelektív hulladékgyűjtésért dolgozik, a másik programokat szervez az időseknek, akiket minden esztendőben köszönt a város. A nyári események egyik fontos állomása az Orbán-nap a Bence-hegyen. A hegyünnepre a gyerekeket is várják, a családi Mesehegy-túra remek alkalom a játékra. A nemzetközi fúvószenei, a mazsorett-találkozó, a város születésnapja, mind apropó a kikapcsolódásra, a közösségi együttlétre.

Lehet egy településen több eltérő vélemény, ami csak addig probléma, amíg nem tudják ésszerűen kezelni. A tóparti városban sem elégedett mindenki, de azt látni kell, nem topognak egy helyben, hanem haladnak.

OLDALTÖRÉS: A munkának van becsülete

A munkának van becsülete

A virágos város polgármestere, Oláhné Surányi Ágnes az elmúlt két évtizedben volt tanácselnök, de jó ideje már, hogy polgármesterként dolgozik a településért.

- A közigazgatásban eltöltött húsz esztendő felér néhány felsőfokú végzettséggel, bőven szerzett tapasztalatokat.
- Az nagyon sokat jelent - mondta Oláhné Surányi Ágnes polgármester asszony. - Az Államigazgatási Főiskolán tanultakra építettem, de a tapasztalatot, az emberi kapcsolatokat csak az évek során lehetett megszerezni. Szerintem az fontos, hogy az ember szeressen tisztességesen, becsületesen dolgozni a településért. Mindenki számára visszajelzés a legutóbbi választás. Mindenütt azt mondtam, a kampányban is, kiderül, volt-e értelme az eddigi erőfeszítéseknek. Küzdelmes, nehéz feladat, amit végzünk a munkatársaimmal, hogy mi az ára emberileg, egészségben, idegzetben, az más kérdés. Viszont amikor mindenki a keresztnevén szólítja a polgármestert, az nagyon jó érzés.

- A város lélekszáma növekszik. Az új beköltözők ismerik, értékelik az összkomfortot, az eredményeket?
- Biztosan érdeklődnek a városról, mielőtt döntenek a letelepedésről, de azt hiszem, az nem nagyon érdekli a beköltözők egy részét, hogy honnan indult a település.

- Ha jól tudom, minden évben kétszer találkozik az újonnan érkezőkkel. Élnek a meghívással?
- A meghívottak talán tíz százaléka igen. Aki eljön, örül a találkozónak, szükségesnek tartja, de van, aki a meghívásra nem reagál, esélyt sem ad arra, hogy kialakuljon a párbeszéd. A mai társadalmi viszonyok kemény lenyomatát látom ebben, de azért nem rossz a helyzet, mert Velence még mindig élhető, pozitív, családbarát kisváros.

- Ahogy tapasztalom, gyakran látni a rendezvényeken, köszönti a nyugdíjasokat, az újszülötteket.
- Itt élek, itt járok boltba, ismerem az emberek nagy részét. Ugyanakkor, hogy polgármesternek lenni mennyire szakma, egy példa rá: tanácselnökként sok kérdésre tudtam válaszolni, ha megállítottak az utcán. Ma már meghallgatom a kérdést, utánajárok és visszaszólok. Az intézményeink mindegyike jó közösség, nagyon fontos, hogy szakmailag és emberileg is számíthatunk egymásra, egy célért tevékenykedünk.

OLDALTÖRÉS: Rózsa az ifjú polgárokért

 Rózsa az ifjú polgárokért

A virágos címet még 2000-ben érdemelte ki a település, akkor faluként lett ezüstérmes az európai versenyben.
Az újonnan  épített általános iskola szomszédságában található a Babák Rózsakertje,  ahol minden esztendőben elültetnek egy-egy rózsatövet az abban az évben született gyermekek szülei, nagyszülei. Az esemény kinőtte magát, ilyenkor köszöntik a Rózsadíjasokat, akik helyi lakosként, vagy más minőségükben  dolgoztak, tettek a városért. A  település így köszönti ifjú polgárait,  a szőregi rózsák pedig sok színben virítanak, a pavilonban gyűlnek a táblácskák, rajtuk az újszülöttek neveivel. Falu 2000-ben érdemelte ki a virágos címet, azóta viszont a legjobb példaként is sikert ért el, de azt hazai megmérettetésen.  A példájuk tulajdonképpen hétköznapi. A  város utcáiban, a közterületeken   minden tavasszal sok száz gyerek, felnőtt ülteti el a többezernyi egynyári virágpalántát. Dolgoztak már esőben, gumicsizmában, napsütésben, több milliós értéket  teremtve, amit nyáron át óvnak, gondoznak.  Ami érték, hogy bár elég nagy az idegenforgalom a településen,  szinte nem  volt  rongálás, mert tiszteletben tartják a szépséget.   

OLDALTÖRÉS: Aki a múltat ismeri

Aki a múltat ismeri

- Eddigi életem  felét  Velencén töltöttem. Távolról, Debrecenből jöttem, de annál inkább tudom értékelni és mérni a hatalmas változást - mesélte Fehér Györgyné, Marika, aki hosszú  éveken át igazgatta az általános iskolát. - Amikor idekerültem, a Tóbíró közben  még pici halászházikók álltak. A bizonyos Iskola  utcai kisiskolánál falikútból nyerték a vizet, poros volt  a padlózat, hogy a hideget tompítsák, a lépcsőfeljárót vastag szőnyeggel takarták le. Még a színére is emlékszem. Szép volt az udvar, a gyerekek szívesen jártak oda, gyalog, kerékpárral, edzettek voltak, több sportversenyt nyertek, mint akik a falunak a másik felébe jártak. Oly régóta élek itt, hogy tudok különbséget tenni a régi és a mostani Velence közt. Igazán  értékelni csak akkor tudja valaki a mai  várost, aki ismerte a régi települést.  Van még mit tenni a fejlesztés érdekében, a fiatalok nevelésében. Az életemben  az  egyik gyönyörű  dolog a fiaim,  a családjuk, az unokáim. A másik, hogy  nyugdíjasként iskolás vagyok, idehallom a gyerekzsivajt.

OLDALTÖRÉS: Leltárban

Leltárban

- A város lakóinak száma: 5114.

- Terület: 818 hektár.

- Polgármester: Oláhné Surányi Ágnes. A testület tagjai : Cserny Vilmos alpolgármester, Benkő Istvánné, Martinovszky József, Serhók György, Sirák András, Sirák Andrásné, Szávai Jánosné, Uj Roland Gyula. Jegyző: Papp Gyula Gábor.

- Rózsadíjas: Benkő Istvánné, Huszti Mihály, Horváth Istvánné, Magyar István, Huber Viktor, Martinovszky Károly, Ölvedyné Magyar Mariann, Schmidt Gábor, Sári Kálmán, Papp Gyula Gábor, Hullay Gyula, Enyedi Ferenc, Czettl Mártonné, Kovács Istvánné, Borisz Lászlóné, Ferenczi Istvánné, Kissné Gyura Ibolya, Szávai Jánosné, Galambos Györgyné, Sajkás Balázsné, Bartos Zoltánné, Czuppon István, Horváth László, Vén Lászlóné, Bicskei Józsefné, Baglyasné Szécsi Annamária, Fujtás Józsefné, Varga Miklósné, Vurczinger Zoltánné.

Helyi értéktár

- Millenniumi park.

- Kastélyépület.

- Babák Rózsakertje.

- A Zöldliget két tanítási nyelvű iskola.

- A kistérségi járóbeteg-szakellátó.

- A nemrégiben átadott közösségi ház, amely régen kisiskola volt.

-  A Meseliget Óvoda, amelyet bővítenek a folyamatosan növekvő gyermeklétszám miatt.

- A termálfürdő.

- A nyári zenés színház.

- A Mikkamakka Játéktár.