Prax Levente fehérvári íróról és tintás-groteszk teremtményeiről

Peter Fleischgruberwasser egy kevéssé ismert osztrák rendező. Filmjei az erőszak, a perverzió és a kínhalál kakofonikus látványorgiái. Alekszej Makszimovics Vasziljev sztahanovista – mellére maga Sztálin elvtárs tűzött csillagot –, aki ujjaival azért nyúlt le torkán egészen mélyre, hogy egy rókázással zsigerestül adja át magát a szovjethatalomnak.

Aztán itt van még – kit válasszunk? – Traian Sulica, egy bukaresti irodalmi folyóirat irigy és becsvágyó szerkesztője, aki, ne érje szó a ház elejét, de megérett a vágóhídra.

Álljunk persze meg és fogjuk magunkat vissza! Eme különcök nem hús-vér lények, másféle szerzetek: Prax Levente, a Pécsett irodalomtudományi doktorátust szerzett 36 éves székesfehérvári író tintás teremtményei, groteszk történeteinek kitalált, bár valószínű szereplői. Prax világában keveredik a chili és a vodka, az orosz irodalmi groteszk hatása és a letűnt kelet-európai kommunista miliő furcsa borzalma, prózájában kompakt egésszé szervesül a nevetés és a képtelen irtózat.

2017-ben a Vörösmarty Társaságnál jelent meg Tisztuló égbolt című debütkötete, s ő jegyzi a tavaly napvilágot látott Ezerszín című kortárs novella­gyűjtemény nyitódarabját. A Kárpátokon jóval túli Románia díszletek közé pakolt Hogyan váljunk elismert íróvá? című fanyar novellájában az irodalmi szerkesztő rajongó kérdést intéz egy ismeretlen íróhoz. „Honnan veszed ezeket a zseniális ötleteket, tesó?”

Ugyanezt kérdeztük Prax Leventétől, a hosszú nevű osztrákra fókuszálva.

– Amikor film szakra jártam, olvastam mindenféle elemzéseket meg kritikákat olyan rendezőkről is, akiket nem túlságosan kedvelek… Ez ingerelt arra, hogy én is írjak egy hasonló kritikát egy olyan rendezőről, aki rendkívül tehetségtelen ugyan, mégis egy módfelett túlértékelő recenzió jelenik meg az életművéről. Innen ered Fleischgruberwasser alakja. Ez kifejezetten egy esszéparódia – árult el keletkezési titkokat Prax az Ausztria romlása című szövegéről. Az említett könyvek mellett folyóiratokban publikál, Szoc-Art című (ebben nyúl ínyvitorláig torkába Alekszej) írása bolgár nyelven is megjelent egy ottani szatirikus hetilap hasábjain. Irodalmi ambícióját firtató, szemérmetlen kérdésünkre az író azt felelte, célja minél erőteljesebb műveket létrehozni. 2016-ban már elnyerte a Lánczos–Szekfű Ösztöndíjat, amelyre idén is pályázott. Ennek segítségével tervezi kiadni második elbeszéléskötetét.

Remegve várjuk.

Portálunkon egyébként jelentek már meg művei, ide kattintva olvashatja el őket!