Ahol kolbászból van a kerítés és a ház

Persze a megfelelő füstölésre is gondot kell fordítani. A füst illóanyagai beivódnak a kolbászba, és kialakul jellegzetes, enyhén barnás színe. Hogy fenséges ízéről ne is beszéljünk. A Mozdulj a Városért Egyesület hagyományteremtésre vállalkozott – hangsúlyozza Fodor János, az egyesület elnöke, akivel nyolcesztendős időutazásra indultunk. Vissza, a múltba. (A jövőbe majd jövőre…) Az ötlet 2010-ben fogant meg, hogy aztán 2011 márciusában megvalósuljon. Ugyanis ekkor rendezték meg először a Sárbogárdi Kolbásztöltő Fesztivált a dél-mezőföldi városban. A baráti társaságok, az egyesületek, a munkahelyi kollektívák nem csupán hagyományápolásra szövetkeztek, hanem közösségkovácsolásra és szórakozásra. Hiszen az együttlét, a jókedvű anekdotázás, a príma hangulat mindennél többet ér. Amint valamelyik évben a Vidám Színpad művészei – Böröndi Tamás és Götz Anna – is megjegyezték: valóban, fő a barátság, a kolbász meg sül… – Van egy „hírünk”! – fogadták a krónikást az egyik fesztiválon a Két Kovácsban az ismerősök. – Bemutatjuk a druszádat, a „sütőember” szintén Jóska. – S hol itt a hír? – értetlenkedtem. – Hír József vagyok Sárkeresztúrról – nyújtotta kezét mosolyogva a mester. – Szakács és kőműves… – tette még hozzá hunyorítva. Lehetetlen küldetés. (És nem Tom Cruise újabb és újabb filmjére gondolok.) A lehetetlen küldetés kolbásztöltő versenyen azt firtatni, hogy mi is a jó kolbász titka. Hiába kíváncsiskodsz, a derék atyafiak nem értik akadékoskodásodat. Egyre csak noszogatnak: – Gyere, igyál valamit! Mondod, éppen a „kormánytól” jössz, és majdan vissza is térsz oda, okfejtésed nem ér célt. – Csak egy pohárkával – egyeznének ki mégis a dologban. A jó kolbász titkáról meséljetek! – kötöd az ebet a karóhoz. Aztán megkönyörülnek rajtad: – A szívünket és a lelkünket tesszük bele!

A subás „embör” meg úgy mondta „eccer”: ő volna az a rétszilasi nyalka csikós, nevezetesen a Forster Jóska. – Jóska a körítés, a csapat meg a sárszentmiklósi Retrós Csajok különítménye – tolta kicsinyt félre férjeurát Forsterné Anett –, bennünket kérdezzen. – Nem is csikós őkegyelme, inkább betyár! – tromfolt Gábris István, aki persze végszó után érkezett.

Fülöp István már csak megszokásból is „elnézést” kért a büfépultnál az unikum helyett… A nap folyamán ugyanis annyiszor kellett elnézést kérnie a szépreményű kuncsaftoktól, hogy a szó akadálytalanul gördült le mindahányszor ajkairól. Mert hiszen mindenki a dekorációnak szánt hét nyelven beszélő füstölt áru kirakatát szerette volna megvásárolni.

Az egyesület a Sárbogárdi Kolbásztöltő Fesztivál helyszínét 2015-től azután Rétimajorba, Lévai Ferenc Halországába helyezte át. A „nemzet halásza” nem tréfának szánta: az Aranyponty gárdája versenyen kívül a kiváló élettani hatású busából készített kolbászt. Persze a többi húsz csapat a hagyományos magyaros kolbászra esküdött.

Wanderer Géza lajoskomáromi pékmester (és borosgazda), a Böllér alakulat mentora, hamiskás mosollyal a szája szögletében jegyezte meg: – Jó, jó, gyerekek, persze a kolbász, no de a kenyérről se feledkezzünk meg.

– Ha hagymát hagymával, akkor malacot malaccal! – jegyezte meg Wanderer Ildikó a krónikásnak, amikor a lajosiak győztes, echte sváb krumplis kolbászához édesapja malacfejet formázó péksüteményét kínálta. Egyik alkalommal meg Straub Dezső színművész, a zsűri tiszteletbeli elnöke az ismert slágert dalolta: Egy részeg éjszakán… Nosza, a munkaasztaloktól több férfiú is felfigyelt erre, s azonmód le is reagálta: – Jól mondod!

A tekintetes zsűri – Födelevics Tibor irányításával – öt szempont szerint értékel mindig: figyelembe veszik a csapatok minél ötletesebb bemutatkozását, megfelelő öltözékét, illetve felszerelését az asztalrenddel egyetemben. Már a nyers tölteléket is megízlelik, s természetesen a végén nem feledkeznek meg a sült kolbász kóstolásáról sem.

A sárbogárdi Fekete László, Nagy Dezső és Tar János kitűnő szakácsmester, évek óta a Fröccsöntők (értsd: fröccsöt öntők…) gárdáját erősítik. Már egy ódát is költöttek a kolbászhoz. „A kolbász olyan furulya, mitől a gyomorban szól a muzsika!” – imígyen szól az egyik strófájuk.

Hát a jó kolbász titkát most sem tudtuk meg… Vagy mégis?