Az Alba Regia versenyhajó egy álom tengerén

Miután Fa Nándor barátjával, Gál Józseffel 1985 és 1987 között a klasszikusan nehéz útvonalon körbevitorlázta a Földet, 1987 tavaszán Ausztráliába repült, ahol felkereste a világ akkor leghíresebb hajótervezőjét. Tanulni akart az, aki ma már professzora a hajóépítésnek. Aztán 1988 és 1990 között Nándor megtervezte és megépítette az első magyar óceáni versenyvitorlást. A 60 láb hosszú Alba Regia Székesfehérváron, a KÖFÉM egyik csarnokában készült el, majd 1990–1991-ben részt vett a BOC Challenge elnevezésű négyszakaszos, egyszemélyes földkerülő versenyen. Nándor egyedüli közép-európaiként teljesítette a távot, egyes szakaszokon az Alba Regia a négy leggyorsabb hajó közé került. A következő kihívás még nehezebb volt, mert a Vendée Globe 1992–93-as via­dalon már kikötés nélkül kellett megkerülni a Földet. Az Alba Regia az akkor legfontosabb támogatók nevét vette fel, majd 1993. március 30-án 128 nap alatt teljesítve a távot 5. helyezettként ért célba Les Sables d’Olonne-ban, ahol harmincezer tisztelő várta Fa Nándort. 
És a hajót, amely ma is a vizek ura, de már másoknak az otthona és az élete.

Az olasz Timoteo Plan­cin és felesége, az angol Joan­na Starsky Hutchinson a Fidzsi-szigeteket választották ahhoz, hogy olyan életet éljenek, amilyen sokunknak csaknem bizonyosan most már csak egy álom marad. Babájuk, Nemo már a szigeten született, és a hajó legénységéhez tartozik még Solo, a kölyökkutya, akit Fidzsin, egy menhelyen fogadtak örökbe.

Timo három hónapos korában már ott volt nagymamája hajóján, így aztán nem csoda, hogy 18 éves felnőttként vitorlásokon élt és dolgozott a Földközi- és a Karib-tengeren. Először 2001-ben kelt át az Atlanti-óceánon, majd 2012-ben a Panama-csatornán, aztán (akkor még korábbi felesége és két leánya társaságában) egy Keadue nevű Moody 44-essel a Fidzsi-szigetekre hajózott, ahol az elmúlt hét évben a Vuda Marina hajógyár menedzsereként dolgozott. Joanna, azaz „Jo” is gyermekként vitorlázott először egy gumicsónakkal, aztán élete másként alakult, Ausztráliában élt, és a melbourne-i egyetemen doktorált matematikából. A doktori fokozat megszerzése után posztdoktori kutatói állást vállalt Indiában, majd feladta tudományos karrierjét, hogy minden idejét a tengeren tölthesse. Évekig ő is vitorláshajókon élt és dolgozott, közben a fél világot bejárta Európától Új-Zélandig. Végül Új-Zélandon vásárolt egy saját hajót, a Carola nevű Young Sun 35-öst, amellyel elvitorlázott a Fidzsi-szigetekre, majd kikötött a Vuda Marinában. 
És találkozott Timoval.

Megkérdezem, mit jelent nekik a vitorlázás és a tenger. – „Ez a szenvedélyem és a karrie­rem” – mondja Timo. Jo rávágja:” Kaland és szabadság! Ez különleges módja az utazásnak és a világ megtapasztalásának.”

Engem persze az érdekelt a legjobban, miként találtak rá Nándi hajójára, az ex-Alba Regiára. Joanna idézte fel: „Az előző tulajdonos a Fidzsi-szigetek környékén vitorlázott vele, és egy barátunk ott volt a fedélzeten, amikor a hajó visszatért Új-Zélandra a ciklonszezon idején. Az a barát elmondta nekünk, hogy a hajó eladó. Én ugyancsak visszavitorláztam a Carola nevű hajómmal Új-Zélandra abban az évben, és az egyik új-zélandi sziget öblében, Opuában az Alba Regia mellett horgonyoztam le. Nagyon tetszett. Timoval már terveztük, hogy eladjuk a hajóinkat, és közösen vásárolunk egy másikat. Valami mást kerestünk. Egy versenyhajóra gondoltunk, és mivel egy tengeri és parti vitorlásiskola működtetésére akarjuk használni, ezért tizenkét fős személyzettel számoltunk. Az egykori Alba Regiát 2002-ben módosították – beleértve a 6 láb hosszabbítást is –, hogy részt vehessen az ausztrál Cruising Yacht Club offshore versenysorozatban, amely több mint húszfős legénységgel több Sydney–Hobart-versenyt tartalmaz. Mi­után megnéztük a fedélzetet és elvégeztük a tengeri próbát, meg voltunk győződve arról, hogy az ex-Alba Regia a számunkra való hajó. Van elég hely ahhoz, hogy a belső teret az igényeinknek megfelelően alakíthassuk, ráadásul különleges története különös vonzerőt kölcsönöz neki. Remek érzés hajózni vele: annak ellenére, hogy 66 láb hosszú, rendkívül mozgékony. Úgy gondoljuk, ezek mind olyan jellemzők, amelyek vonzzák majd a jelentkezőket, és kedvet kapnak ahhoz, hogy megtapasztalják velünk a vitorlázást.”

Az olasz Timo ugyancsak beleszeretett az egykori Alba Regia vitorlásba.

„Rendkívül elegánsnak találjuk a hajót sima, vékony vonalvezetésével, magas, erős karbonárbocával és Fa Nándor eredeti kialakításaival, nagyszerű megoldásaival. Vizuálisan rendkívül vonzó, és soha nem fáradunk el ránézni. Belépve rájössz, milyen erős és könnyű, teljes biztonságban érezzük magunkat a fedélzeten, miközben esetenként háborgó tengereken vitorlázunk. A 6 láb hosszabbítás is kiemeli az eredeti, „nándori” vonal szépségét. A fedélzet további módosításai – amelyek magukban foglalják a kabintető cseréjét is – futurisztikus megjelenést kölcsönöznek neki, a gyorsaság és az erős fellépés képét keltik. Szeretnénk megvalósítani álmunkat: egy tengeri és parti vitorlásiskolát működtetni, hogy sok embernek adjunk lehetőséget arra, hogy élvezhessék a vitorlázást ezen az öreg gladiátoron. A parti hajózás során szeretnénk bevonni a helyi iskolákat olyan tevékenységekbe, mint amilyen például a műanyagok begyűjtése a tengerből. Ezáltal reméljük, hogy az általunk meglátogatott országokban is taníthatjuk a helyi gyerekeket arra, hogy szeressék és tiszteljék környezetüket, és eközben talán fellángol bennük a vitorlázás és a tenger iránti szenvedély.”

A hajó jelenlegi nevét nem Joannáék találták ki, most ez van felírva rá: NV – ez angolul úgy hangzik, mint „irigység”. Ők sem tudják, mire gondolhatott korábbi névadója, de mivel utal a „Nave Vela” elnevezésre is, ami olaszul vitorlás hajót jelent, fent hagyják, de eldöntötték, hogy alá írják majd a tatra, közel a vízvonalhoz: Alba Regia.

„Fa Nándort azért ismertük, mert követjük a Vendée Globe-ot, és máig ő a verseny egyik legnagyobb neve. Az a tény, hogy egykor ő volt az első nem francia, aki célba ért, és hogy oly sokszor vett részt a versenyen, nem beszélve a saját hajók tervezéséről és építéséről, a vitorlázás világának kiemelkedő és megbecsült alakjává teszi”, mondja Jo, és ekkor én erre olyan büszke vagyok, mintha mindezt rólam mondta volna.

Timoval, Nemo babával és Solo kutyával ők is túl vannak Fidzsin a karácsonyi időszakon. A szigeteken élők többsége keresztény, és karácsonykor templomba megy, majd hagyományosan egy nagy „lovo” lakomával ünnepel, ami valamilyen földalatti kemencében főzést jelent. Jo mamája végre eljöhetett hozzájuk, és először találkozhatott az unokájával.

Ám mindezt lassan messzire sodorja majd az emlékezés, hiszen egy új év új hullámokat korbácsol. Az Alba Regia versenyhajó Fa Nándor életében komoly idő, lelkéből egy örök darab, mint ahogyan nekünk, székesfehérváriak számára is fontos marad mindig. A mi hajónk a világ túlsó felén megkezdi egy kedves álom megvalósítását. Jo, Timo, Nemo és Solo kutya: Isten veletek az úton!