2018.03.18. 07:00
A kereszt nyoma a falon – nehéz csángónak lenni Moldvában
Autózunk a csángó falu felé, és egykor véres csataterek mellett haladunk el. Harcoltunk itt tatárral, törökkel, aztán negyvenkilencben itt küzdöttünk a Nyerges-tetőn áttörő oroszok ellen, akik nem bírtak velünk, mígnem egy román pásztor a hátunkba vezette az ellenséget: az volt a mi Thermopülánk.
Szarka Felíciáék háza október 4-én gyulladt ki. Vagy a kémény, vagy elektromos hiba okozhatta a tüzet Fotók: Tihanyi Tamás
Rekecsinhez hét falu tartozik. Ezek közül négy teljesen csángó, a többi háromban vegyes a kép. Külsőrekecsinbe egy szál aszfaltos út vezet be minket, a többi utcát kő- és sártenger borítja. Szarka Felícia hagyományos csángó vacsorával vár.
– Szegény hely volt ez mindig – mondja. – A kommunizmusban kimaradt a falu a kollektivizálásból, minden föld megmaradt magántulajdonban, mindenki magának termelt, senki nem vett semmit, kenyeret sem. Ezért az öregeknek nincs nyugdíjuk, szinte éheznek.
– Akkor miből élnek?
– A gyerekeik segítik őket, és amennyire tudja, a polgármester. De sok a magányos asszony, mert egy időben azt prédikálták a templomban, hogy nem helyes házasodni, így egy életre egyedül maradtak. Öregszik a falu, mert a fiatalok jó része elköltözik Rekecsinbe, a főút mellé. De az még a jobbik eset, mert sokan külföldre mennek dolgozni, s ha vissza is jönnek, már nem itt, hanem Rekecsinben építenek házat. Itt nálunk akadnak olyan utcák, ahol már csak egymás rokonai élnek.
![](https://cdn.feol.hu/2021/09/oArpZkx-IqDrxwmQjLEQZB56sWdoYQ0AiGPbbUbrHos/fill/1470/1102/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2EwZjFkMjZhNWRiNTRlNDg5Mjk5YTg5MDI2ODU3ODcz.jpg)
– Nagyvárosba is költöznek innen?
– Nem, mert a románok közé nem szívesen megy senki. Korábban, 2006-ban az első nyolc osztályig majdnem hatszáz gyermekünk volt az iskolában, mert egy családban akár hét-nyolc, tíz-tizenkét gyermek is született. De ahogy változik a világ, egyre divatosabb itt is az egy-két gyermek.
Szarka Felíciáék háza október 4-én gyulladt ki. A tűzoltók azt mondták, a kémény okozta a tüzet, mások elektromos hibára gyanakodtak.
– A férjem a szőlőben tette a dolgát, mi a kislánnyal már elaludtunk. Szerencse, hogy a férjem ébren volt, mert leállt a tévé, és a csendben meghallotta, hogy valami pattog. Az emelet már égett, és nem volt másra időnk, mint menekülésre. Aztán vissza sem tudtunk többé menni, mindenünk odalett.
![](https://cdn.feol.hu/2021/09/mGWWLAZf2ixfsTOar4exT_510z7JU1x6EEjVrhAB37Y/fill/3968/2976/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzU1MGIzN2ExN2M5MjQwNDhhMjc0MTFlYTcxYWQxZmEx.jpg)
Felícia 11 éves kislányával és férjével él, nagyfiuk Angliában, egy konyhán dolgozik. Az asszony a szomszéd Csíkfalu iskolájának tanítónője, szabadidejében a gyermekeknek tanít magyar nyelvet, férje építkezéseken vállal alkalmi munkát. A ház újjáépítése tavasszal kezdődik, jelenleg a polgármester segítségével egy korábban boltként működő házrészt bérelnek. A Baptista Szeretetszolgálat támogatásával tervezik a jövőt, a mi utunkat Fejér megyei összefogás jellemezte: Seregélyesen, a baptista általános iskolában gyűjtést szerveztek, de érkezett adomány a velencei és a pákozdi könyvtáraktól is. Nagy György velencei vállalkozó pedig – már nem először – egy teherautót ajánlott fel a segélyek eljuttatása érdekében, az út költségeit is állta. Tavaly az erdélyi, kommandói leégett iskola miatt tette meg ugyanezt.
Szarka Felícia egy időben a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke volt, ő tanítja a gyermekeket magyarra: – Itt minden románul van. Bevezették ugyan a magyart heti négy órában az állami iskolában, de ahhoz a szülőnek kérnie kell a tanfelügyelet jóváhagyását.
–Nem érzik nagyon magukra hagyottan magukat ebben a völgyben?
– Sok szempontból valóban rossz, hogy messze vagyunk mindentől, a várostól, azonban van ebben jó is, mert itt maradt meg a legtöbb hagyomány. Nálunk még megvannak a szőttesek, a népviseletek.
Csángóföld - A kereszt nyoma a falon
– Maga hogy került ide?
– Másik faluban születtem, de átjöttem óvónőnek. Két év után megismertem a férjemet. Az ő nővérének sok magyarországi kapcsolata volt még az előző rendszerben, jártak hozzá fényképezni, népdalokat, népviseletet gyűjteni. A férjemnél volt a szállásuk, abban a házban, amelyik leégett. Aztán jöttek olyan magyarországiak is, akik foglalkozásokat tartottak a gyerekeknek, az ő révükön kezdtem dolgozni a csángó szövetségben, s kezdtem tanítani a magyar nyelvet.
– Milyen csángónak lenni Moldvában?
– A románok azt mondják, nem vagyunk magyarok, de nálunk maradt meg a legrégebbi, ősi magyar beszéd. Olyan szókincs, amit Magyarországon három generációval ezelőtt, vagy még a középkorban használtak. A gyermekeknek átadjuk a hagyományokat, küzdünk, mert már őket is változtatja a divat. Segít, hogy van Magyar Ház a faluban, ahol minden foglalkozás magyarul zajlik, még ha kiprédikál is ezért minket a pap.
![](https://cdn.feol.hu/2021/09/6oyseGm3dif1lJBy9tWJ7kIBO93G-L32NmQRusRAlV8/fill/3968/2976/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzhkYWY0ZmNmYWJhMjQyYTc5MTFjZjFkM2JjYjA5ODY2.jpg)
– Hogyhogy? Ő nem csángó?
– De igen, de nem szólal meg magyarul, vasárnaponként a három mise is románul szól, pedig van vagy 60-70 öreg, aki nem tanult meg soha románul. Ha egy magyarországi odamegy hozzá, mindjárt tolmácsért kiált. Engem kiprédikált a magyar nyelv tanításáért, és ezért sokat veszekedtem vele, de a legtöbben úgy állnak előtte, mint a katonák. A férjem Magyarországon dolgozott, a pap azt mondta, az az ördög pénze, nem fogadhatjuk el. De a férjem azt mondta, nem állhatunk meg, mert akkor elveszik minden. Ezért én még tánctáborokat is szerveztem.
– És voltak jelentkezők?
– A világ minden részéről jöttek, akkora sikere volt. Igaz, amikor meglátták, hogy lavórban kell mosakodni, néhányan elmenekültek. Másként főzünk, az út poros vagy sáros, és még lovaink sincsenek, tehenekkel szántunk.
– Figyelik azt, ami Magyarországon történik?
– Csak azt tudom, hogy magyar állampolgár vagyok, tavasszal tettem le az esküt, a férjem is rövidesen az lesz. Fontos, hogy a gyerekeim is magyarok legyenek!
A ház romjai között vagyunk Felíciával. Azt mondja, nem szívesen jön ide vissza. De azt is tudja, élni kell tovább. Mi adja ehhez az erőt? A szétégett szoba falára mutat, ahol a kormos falon egy fehér kereszt látszik, az a rész, amit nem ért el a füst és a láng. Nem érte el, mert a fakereszt takarta ott a falat, de a feszület maga mégsem égett el.
Csoda ez, mint a csángómagyar megmaradás.