Ízig-vérig fehérvári háborús dráma született

A rendezőt – aki egyébként operatőrként dolgozik, és nevéhez három, Fehérvár történelmét bemutató dokumentumfilm is fűződik már –, Burján Zsigmondot kérdeztük arról, miért volt fontos számára, hogy létrejöjjön ez az alkotás.

– Egyrészt Rózsafi János hadszíntér kutató tanácsára választottam a 17-esek történetét, másrészt személyes kötődésem is van a gyalogezredhez – kezdett bele a történetbe Burján Zsigmond, aki (nem) mellesleg a Zichy liget mellett lakik.

Balról Barbély Gábor, Balogh Mihály és Szabó Miklós Bence a film egyik jelenetében
Fotó: Pápai Barna

– Gyermekkoromban az egyik nagyapám, Kazó Ferenc elvitt ehhez az oroszlános szoborhoz, és elmondta: ugyan nem volt tagja a gyalogezrednek, de együtt harcolt a katonáival. Érdemes tudni, hogy a 69-esek osztrák parancsnokság alatt voltak, az ő viszonyuk nem volt jó a várossal, a 17-esek viszont Fehérvár házi ezredének számítottak. Ezért is vált fontossá számomra filmre vinni a történetet, a munkához pedig lehetőséget és támogatást kaptam a várostól, de mások is segítettek, és pályázati pénzt is nyertem az 1. világháborús emlékbizottságtól. Arra gondoltam, hogy ezt a témát jobb lenne játékfilmben megmutatni, mert itt minden adat, veszteség mögött emberi történetek húzódnak. Ezt szerettem volna érzékeltetni, és a díszbemutató, az eddig kapott visszajelzések alapján úgy érzem, hogy sikerült. Olyan film született, amelyben a harcjelenetek, a katonák és a hozzátartozók sorsa megérintheti az embert – fogalmazott Burján Zsigmond, aki nemcsak rendezője, hanem operatőre és forgatókönyvírója is az összesen 30 millió forintból megvalósult alkotásnak.

A néző nagyrészt az ezredet vezető Márkosfalvi Sipos Gyula emlékein keresztül követheti nyomon a katonák történetét. Mivel azonban Sipos emlékiratai elvesztek, a rendező két könyv alapján és egyéb anyagból dolgozva, szakértői segítséggel írta a forgatókönyvet. A szereplőket fehérvári színészekből, színjátszókból választotta, és a helyszínek egy része is a megyeszékhelyhez köthető.

A főszereplő Tűzkő Sándor, aki Sipos Gyulát alakítja, és Burján Zsigmond szerint tökéletesen azonosult a szereppel. Matus György az idős, visszaemlékező ezredest játssza – ő volt az, aki először jutott a rendező eszébe. Rajtuk kívül olyan, a helyiek körében ismert fiatal színészek láthatók a vásznon, mint például Szigeti Anna, Barbély Gábor, vagy a Szabad Színházból Szabó Miklós Bence, Balogh Mihály.

Jobbra a rendező, Burján Zsigmond
Fotó: Pápai Barna

A forgatás több helyszínen – például Várpalotán, a pákozdi katonai emlékparkban, a Rác utcai skanzenben – zajlott, és számos nehézség adódott közben az időjárási körülményektől kezdve a kisebb balesetekig. Ám, végül mindent sikerült megoldani, s kis csúszással elkészült a film. (Mint megtudtuk: az egyik szereplő, Barbély Gábor még blogbejegyzést is írt személyes élményeiről, amelyből számos részlet kiderül.)

A produkció menedzsere, Monori Márk elmondta: sok civil segítséget kaptak a forgatás során. Az Alba Regia Táncegyüttes szenior csoportja és a Kneifel Imre vezette kórus is szívesen közreműködött a filmben.

A „Csak még egyszer előre!" legközelebb januárban látható a Barátság moziban. A készítők szerint a film  országos, sőt, külföldi érdeklődésre is számot tarthat.