Egyforma még a humoruk is

Bach Szilviaként szokott bemutatkozni, mindenféle sallang és titulus nélkül. Igaz, nem is kell különösebbet mondania, a női paródiát úgyis összekötik a nevével - miután egyelőre nem akadt szakmai követője.

- Vajon a nőktől ennyire távol állna, hogy színpadra vigyék a humorérzéküket?

- Fogalmam nincs miért nem születnek nők ezzel a képességgel. Tudom persze, hogy vannak, de valamiért nem ezt az utat választják, nem ez lesz a hivatásuk. Egyébként én sem vagyok egy folyton vihogós ember, és nem mesélek úton, útfélen vicceket. Nem szereplek folyamatosan az utcán, a magánéletben. Szeretem a jókedvet, de bizony tudok nagyon komor is lenni.

Anya és lánya a székesfehérvári Bory-várban - mindketten szeretnek több lábon állni Fotó: A szerző

- Sok ma a savanyú, egykedvű ember. Mikor Ön parodizált, a megcélzott személyiségek hogy fogadták ezt?

- Szerintem általában jól fogadják most is. Egy- két kivétel azért akad, de az szóra sem érdemes - és ezt szó szerint kell érteni. És vannak nagyon lelkes visszajelzések, Vincze Lilla barátnőm például kifejezetten imádja, ha utánozom a hangját.

- Mit csinál, hogy él mostanában? Az köztudott, hogy elkezdett festeni is, méghozzá elég termékenyen.

- Ez egy teljesen új világ számomra. Szerelmetes és meditatív állapot festeni! Mindig szerettem volna csinálni, de sosem volt bátorságom belekezdeni. Aztán az, hogy elutazhattam egy időre Mexikóba, mindent eldöntött. Kultúrsokk volt a javából, amely meg is hozta a hatását. Így most már egy éve festek. Elmondhatom, hogy volt két nagy sikerű kiállításom, és idén tervezek még három bemutatkozást. Azt figyeltem meg, hogy az itthoni emberek szeretik ezt a színekkel teli világot, amit idehoztam Mexikóból. Az életemben a fő csapás most a festészet, mellette pedig a kéthetenként lehetőséget adó Rádiókabaré. De nekem úgy jó, ha több lábon állok. Ezt a mai világ is megköveteli sokunktól. Nem mondom, hogy átnyergelek, de azt sem, hogy nem. Majd történik, ahogy az élet elrendezi. Én csak imádok festeni, és azt hiszem ez a lényeg. Mindenki csinálja azt, amit szeret csinálni.

- Több elismerése között Magyar Tolerancia-díjas is. Idén, amikor szemmel láthatóan inkább a díjvisszaadások időszakát éljük, kinek adományozna hasonlót?

- Az biztos, hogy egy olyan embernek adnám, aki nincs a reflektorfényben, viszont nap, mint nap teszi a dolgát, ha elesettekről, kirekesztett emberekről van szó.

- Hogy látja, mennyire vevők az emberek a közéleti humorra, a pikáns felhangokra, a modern élcre?

- Az jól megfigyelhető, hogy az emberek ki vannak éhezve a humorra. Sőt, mondhatom nyugodtan, hogy a humor minden válfajára. És ha szereted, amit csinálsz, azt a közönség megérzi, és honorálja mindig.

- Fehérváron egymást követték a fellépéseik lányával, Danics Dórával. Örökölhető a humorérzék?

- Dórinak remek humorérzéke van, aminek nagyon örülök. Elárulom, egyforma humorunk van. Nem mondom, hogy remek parodista vált volna belőle, de 1-2 embert igazán ügyesen karikíroz.

De mit szól ehhez Danics Dóra, aki ugyanúgy több lábon álló, lendületes személyiség, mint az édesanyja? Ő sem elégedett meg csak a színpaddal: vállalkozó lett. Sőt: a kettőt össze is kapcsolta, hiszen esküvőkre szánt dalokat is énekel.

- 2013-ban nyerte meg az egyik honi tévés tehetségválogatót. Még mindig összekapcsolják vele a nevét? Vagy sikerült saját jogon ismertséget nyerni?

- Még mindig összekapcsolják, de ez természetes. Talán még pár év kell ahhoz, hogy átforduljon, de ez engem egyáltalán nem zavar. Inkább büszke vagyok arra, hogy én lehettem az X-faktor első női győztese.

- Miért pont esküvőszervezéssel kezdett el foglalkozni, hogy jött ez az életébe? És mit gondol a házasságról?

- Igazából nem csak esküvőket szervezünk a legjobb barátnőmmel és üzlettársammal, Gáspár Eszterrel, hanem egyéb rendezvényeket is. Ő már korábban is foglalkozott ezzel, így kerültem bele én is. Először például édesanyám kiállításait kezdtem el szervezni még tavaly, és nagyon megtetszett az egész. Azóta is nagyon élvezem! A házasság? Olyan kötelék, ami tényleg egy életre szól. Legalábbis, ha én hozzámennék valakihez, azt igazán komolyan gondolnám. A házasság a kölcsönös elfogadást és a közös fejlődést jelenti számomra.

- Nem szorítja így háttérbe az énekesnői munkáját? Hogyan koordinálja a kettőt?

- Egyáltalán nem! Nem is lennek jó szervező, ha ezeket nem tudnám összehangolni.

- Talán már a saját esküvőjét is megtervezte...

- Szerintem nincs olyan nő a világon, aki ne álmodozott volna már az esküvőjéről. Én letisztultnak és egyszerűnek képzelem a sajátomat, sok emberrel és hajnalig tartó tancolással.

- Szokta-e véleményezni édesanyja festményeit? Örökölt képzőművészeti vénát?

- Anyu minden új festményét először nekem mutatja meg. Persze véleményezem, de megmondom őszintén, annyira zseniálisnak tartom a munkáit, hogy szinte kivétel nélkül minden képétől el vagyok ájulva... Belőlem egyelőre nem jött ki a festőnő - de még bármi megtörténhet!

- Hol és hogyan látná magát a legszívesebben egy esztendő múlva?

- Idén nagyon kemény nyaram volt! Éjjel-nappal dolgoztam énekesnőként és szervezőként egyaránt. Hála Istennek, azért egy kis pihenést már év elején beterveztünk a barátaimmal, így kedvenc helyemen, Horvátországban töltöttünk el egy hetet. Hogy hol szeretnék lenni egy év múlva? Úgy képzelem el, hogy már sok-sok esküvővel és rendezvénnyel leszek a hátam mögött és közben rengeteget énekelhetek!