Virtuális szerelem a neten

Tetszik, nem tetszik, az ismerkedés lehetősége ily módon beszűkült. Vagy kitágult? Nézőpont kérdése. De más-e ez, mint a valós élet? Más technika létezik-e az emberi kapcsolatok formálásra a virtuális világban, mint a múltban a kukoricafosztás csiklandós évődése idején?

Zsuzsa és Csaba hat és fél éve találkoztak. Mindketten közel az ötvenhez, súlyos krízis után kerestek felüdülést egy internetes társkeresőn a szerelem reményében.

– Tisztába voltam azzal – meséli Zsuzsa –, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, és azzal is, hogy aki ide regisztrál, a legkülönfélébb célokkal keresi a kapcsolatot. Ezt szem előtt tartva figyeltem a jelekre és adtam ki az útját annak, aki a harmadik levél után nem a nevem, hanem a bugyim színe után érdeklődött. Tapasztalatom szerint sokan kalandot keresnek, és voltak, akik válás után rámzúdították a problémájukat. Én gyorsan megtaláltam Csabát. A szeme fogott meg, a humora, meg a mackós hangja. Az első találkozás után mondtam a barátnőmnek, hogy a másik felemet találtam meg.

Zsuzsa és Csaba hat és fél éve ismerték meg egymást a neten, szerelmük leküzdötte a közel kétszáz kilométeres távolságot. Fotó: Molnár Artúr

Csaba huszonöt év összetört emlékét akarta feledni, és úgy határozott, beleveti magát az élet sűrűjébe:

– Gondoltam, minden városban lesz szeretőm, ahhoz megyek, akihez kedvem tartja! – meséli nevetve.

Nem éppen romantikus bosszúhadjáratát Zsuzsa pillanatok alatt darabokra zúzta – másfél hónapos levelezés után már tudta, hogy Fehérvárról miért utazik 165 kilométert Nagyatádig. Most új otthonuk hatalmas asztalánál beszélgettünk. Kettőjüknek összesen öt gyermek felnevelésének öröme adatott meg.

– Nem azon az úton érnek csodák, amin magadtól mész, hanem amire rugdalnak – adta történetük bölcs összefoglalóját Csaba. Boldogok. Megadatott nekik.

Kevésbé volt a sors kegyeltje Judit, bár a kezdet hasonlóan magához ölelte. János szólította meg az interneten: saját nevén mutatkozott be, főszerkesztő volt egy Veszprém melletti kisvárosban, korábban évtizedekig dolgozott Kijevben. Judit kellő óvatossággal indította az ideálisnak tűnő kapcsolatot – kiderült, hogy testvére ismeri, és más referenciák is bebiztosították arról, hogy beengedheti a férfit privát szférájába. Négy hónapig tartott az édes idill. Judit megértőnek bizonyult, amikor a férfit néhány hétre üzleti ügyek szólították Kazahsztánba, és megértő, amikor a férfi kölcsönt kért. Négy csodás hónap, 13 feledhetetlen találkozás és 755 epekedő e-mail biztosította a férfi szerelméről. Március végén Judit egy közösségi oldalon véletlenül fedezett fel egy fotót – szerelme közölte a világgal, hogy megházasodott. Judit előtt elsötétült a világ. Hogyan történhetett meg, hogy valaki gátlástalanságával érzéseiből csúfot űzzön? Esküvőjére tőle kérjen pénzt? A férfi mind a mai napig öt társkeresőn a saját nevén, egyedülállóként szédíti elbűvölő bájával, megnyerő beszédével a nőket. Hát nem szeret? Nem szenved? Nem érez felelősséget?

– Szerencse is kell hozzá, de nem pusztán azon múlik, hogy valaki megtalálja-e az igazit – mondja Kökényes Marianna pszichiáter főorvos. – Az interneten fordítva működik a folyamat. Nem a szerelem lobban fel előbb, a lángolás csak a személyes kapcsolatot követően alakulhat ki. Különösen a nők hajlamosak meseszerűen beleszőni, kiszínezni, beleérezni, beleképzelni a kapcsolatba olyan dolgokat, amik nincsenek is ott. A férfiak ritkábban omlanak össze. Ők is szőnek ugyan álmokat, de nem olyan hosszú távon, mint a nők. Ők jobban realizálják a kapcsolatot, hamarabb akarnak személyes kontaktust, gyorsabban törekszenek a szexuális kapcsolatra is, és ha az nem olyan, amiben gondolkodtak, könnyebben továbblépnek.

A jó párválasztáshoz a szerencsénél lényegesen több kell – mondja Kökényes Marianna pszichiáter főorvos. Fotó: Molnár Artúr

Mariann gyakorlatias tanácsa a következő: ha ő maga internetes társkeresőre regisztrálna, mindenképpen olyan portált keresne, amiről ismerősétől már referenciát kapott. Amennyiben megtalálta az illetőt, aki a maga előre felállított szempontrendszerének megfelel, néhány levélváltás után találkozót kérne, és igyekezne minél többet megtudni választottjáról. Nem leinformálná, inkább arra támaszkodna, amit az illető mond. Eközben figyelne a benyomásaira. Hazudni persze mindig lehet, de a közös programok szervezésénél igyekezni kell a másik baráti körét, családját is megismerni, amiből kiderülhet, valós alapokon nyugszik-e a bemutatkozás. Sztorizások közben következtetni lehet a másik jellemére. Vannak alapértékek, amiktől nem lehet eltekinteni: ilyen a szavahihetőség, a bizalom, az egymás iránt érzett tisztelet, hogy építeni lehessen rá, hogy erkölcsileg hasonló értékeink legyenek. Ezek azok az alappillérek, amik, ha nincsenek meg, csak idő kérdése és a kapcsolat összedől.

Az álmaink semmisülnek meg

J. Mező Éva

Az a legnagyobb probléma, hogy világunk egyre kevésbé áll kapcsolatban a realitással. Meseszerű álomvilágban élünk, köszönhetően a reklámoknak, filmsorozatoknak. Ez rossz irány, nehéz benne megkülönböztetni a valót saját vágyainktól. Észre sem vesszük, hogy nem a másik csap be minket, mi csapjuk be saját magukat. Belevetítjük a másikba azt, ami nincs benne, és amikor összeomlik a hamis kép, összeomlunk mi is. Pedig nem a szerelmet vesztettük el. Csak egy álomszövést. A szerelem személyes megismerés után alakul ki, biológiai vonzódás következtében.