A legenda tovább folytatódik

Zúgtak a Szent Imre-templom harangjai, amikor 65 éves papi szolgálatáért hálaadó vasmisét tartott Barlay Ö. Szabolcs tudós, paptanár. Wilhelm Ottó a jelenlévők nevében Szabolcs atya korholásait, intelmeit, lobbanékony érzékeny reakcióit, kivételes műveltségét és világlátását köszönte. Az isteni gondviselést, hogy éppen ide irányította Prohászka és Mindszenty szellemének hiteles képviselőjét, letéteményesét.

Szabolcs atya az életét meghatározó három jelképről beszélt. Egy vasgyűrűről, amelybe németül van belevésve: vasbrigád. Édesapja gyűrűje ez. Kassán, hadnaggyá avatásakor kapta a vasbrigád tagjaként. Ausztráliában, halálra ítélt bátyja fiókjában találta meg, és azóta hordja éjjel-nappal, mikor Papp Lajos professzor öt évvel ezelőtt a halálból hozta vissza szívműtétjével. Ez a gyűrű jelenti számára, hogy ő akart élet . Hárman voltak testvérek, egy háború után összeomlott országban, kitüntetéseitől megfosztott, megtört apával, kite-lepítés előtt. Édesanyja akkor így fohászkodott: - Szűzanya, az én Jánosom csak úgy tudom visszahozni, ha fiút adsz neki. - Akart élet vagyok! - hangsúlyozta küldetése tudatában többször is az atya. Hála mindezért.

A második jelkép a földalatti egyházi életéből való:

- Sztálin dalokat énekelve, piros nyakkendőben vittem nyaranta a gyerekeket táborozni, Jézus táborába. Egy hatalmas szikla volt az oltár, vadvirággal díszítettük, keresztet mogyoróvesszőből készítettem. Ezért kaptam nyolc évet. Egy kis keresztet rajzoltam cellám falára a tököli internálótábor elkülönítőjében, nem tudtam, hogy társam beépített ember. Ezért negyven napi elzárásra ítéltek. Elfoglaltságom az volt, hogy száz döglött legyet összegyűjtsek, ezt kellett bemutatnom esténként az őrnek. Egyik éjjel nyílt a cellaajtó, belépett rajta az egyik őr. Letett elém egy csomagot, hófehér kendőben. Bukta volt benne. Felesége küldte. Nem mertem hozzányúlni. Ekkor előhúzta zubbonya zsebéből kislánya elsőáldozó képét. Megértettem, ez a kegyelem pillanata. Olyan volt ez, mint a Bibliában a katakomba jelenet. Amikor Néró keresztény testőre éjjel misét hallgatott, és várta, mikor törnek rá a császár katonái. Sokszor megelevenedett még ez a gesztus előttem. Ebből értettem meg: a leghitványabb időben is Isten erőt küldött az emberek szeretetével.