A tények nem mellőzhetőek

XXI. század gazdasági forgatókönyvei címmel tartott előadást a Kodolányi János Főiskola és lapunk által közösen szervezett szabadegyetem keretében Somogyi Ferenc. A rendkívül lebilicselő előadás után kértünk interjút a tanár úrtól.

- Az előadásában is elhangzott, hogy nem néz tévét, ám én úgy tudom, mobiltelefonja sincs...

- Most, hogy a gyerekeim levetettek egy készüléket, van a táskámban, ám nem üzemel. Nincs rá szükségem. Aki akar, az a vonalason is utolér. Volt idő, amikor volt egy munkahelyi mobiltelefonom, de rendkívüli módon zavart. Majdnem balesetet okozott.

- Az előadáshoz mellékelt hivatkozások jegyzékében egy sokáig elhallgatott, ezoterikus szerző, Hamvas Béla műve is szerepel. Előadása a közgazdaság mellett több tudomány - az ökológia, a filozófia, a történelem - határterületeit is érintette. Minek vallja magát?

- Tanár-közgazdásznak. Mindig vonzott a tanárság, és szeretem a közgazdaságtant. A közgazdaságtan ugyanis kiváló anyag, alkalom arra, hogy igazán fontos dolgokról beszélhessen az ember. Tanárként pedig okvetlenül képviselni illik az ön által említett interdiszciplinaritást. Beszélni kell az etikáról, a filozófiáról, a szociológiáról is. Nagyon széles spektrumban kell értékelni a társadalmi jelenségeket, így - többek között - a humánökológiát.

- Több mint tíz éve dolgozik az előadásban vázolt témán, és már számos helyen, a legkülönbözőbb fórumokon beszélt róla. Milyen a fogadtatás?

- Pozitív, a téma iránt általános érdeklődés mutatkozik. De volt ezzel kapcsolatban negatív tapasztalatom is. Volt olyan, névtelenségbe burkolózó hallgatóm is, aki arra hívta fel tisztelt elöljáróim figyelmét, hogy én a multi- és transznacionális vállalatokat csak negatívan mutatom be...

- Nem véletlenül kérdezem a fogadtatásról, hiszen az előadásban sorjáztak az eretnek gondolatok. Így például - bizonyos tekintetben - egy nevezőre hozta a fasizmust, a bolsevizmust és a liberalizmust...

- A XX. században mind a három azonos természetéről árulkodott, amikor állami beavatkozással válaszoltak a gazdasági kihívásokra. A bolsevizmusban az állam old meg mindent, a fasizmusban is az állam próbálta meg a korporatív rendszerrel koordinálni a vállalatokat és a szakszervezetek, a liberalizmusnál pedig ott van Keynes, a múlt század legnagyobb közgazdásza. Az ő elméletének éppen az a lényege, hogy az államnak be kell avatkoznia. Ez persze csak gazdasági szempontú összevetés, hiszen ideológiailag könnyű megítélni, hogy míg a fasizmus és a bolsevizmus rendkívül sötét totalitárius rendszer, addig a liberalizmus merőben más. A lényeg abban áll, hogy a Keynes nevével fémjelzett liberalizmus nagyon okosan választotta meg az állami beavatkozás mértékét. Ennek megfelelően nyugaton ma a bruttó hazai termék, a GDP 42-46 százaléka fölött az állam rendelkezik.

- Az előadásban én számos politikai áthallást véltem felfedezni. Gondolok itt arra, amit például a magyarországi privatizációról vagy a hazai elfajzott, álpiaci gazdaságról mondott, vagy arra, amikor honi áldemokráciát emlegetett...

- A nyilvánvaló tényeket nem lehet mellőzni. A privatizációt illetően vállaltan baloldali emberek is úgy vélekednek, hogy nonszensz. Mint ahogy a jobboldaliak is azt mondják, hogy képtelenség. Én is azt mondom hát közgazdaszként, hogy nonszensz. Ha valaki megszbadul a vagyonától akkor nem lesz kamatjövedelme, sem földjáradék jövedelme, sem profitjövedelme. Egyedül abból származhat csak jövedelme, hogy áruba bocsátja a munkaerejét.

- Előadásának hangsúlyos eleme volt a család és az erkölcs. Miként neveli a fiait?

- Nem egyszerű feladat. Az impulzusok, melyek érik őket, rettenetesek. A nagycsalád bölcsességébe kapaszkodunk; az Isten oltalmát kérő 86 éves édesapám sokat segít.

- Az előadásában is elhangzott, hogy nem néz tévét, ám én úgy tudom, mobiltelefonja sincs...

- Most, hogy a gyerekeim levetettek egy készüléket, van a táskámban, ám nem üzemel. Nincs rá szükségem. Aki akar, az a vonalason is utolér. Volt idő, amikor volt egy munkahelyi mobiltelefonom, de rendkívüli módon zavart. Majdnem balesetet okozott.

- Az előadáshoz mellékelt hivatkozások jegyzékében egy sokáig elhallgatott, ezoterikus szerző, Hamvas Béla műve is szerepel. Előadása a közgazdaság mellett több tudomány - az ökológia, a filozófia, a történelem - határterületeit is érintette. Minek vallja magát?

- Tanár-közgazdásznak. Mindig vonzott a tanárság, és szeretem a közgazdaságtant. A közgazdaságtan ugyanis kiváló anyag, alkalom arra, hogy igazán fontos dolgokról beszélhessen az ember. Tanárként pedig okvetlenül képviselni illik az ön által említett interdiszciplinaritást. Beszélni kell az etikáról, a filozófiáról, a szociológiáról is. Nagyon széles spektrumban kell értékelni a társadalmi jelenségeket, így - többek között - a humánökológiát.

- Több mint tíz éve dolgozik az előadásban vázolt témán, és már számos helyen, a legkülönbözőbb fórumokon beszélt róla. Milyen a fogadtatás?

- Pozitív, a téma iránt általános érdeklődés mutatkozik. De volt ezzel kapcsolatban negatív tapasztalatom is. Volt olyan, névtelenségbe burkolózó hallgatóm is, aki arra hívta fel tisztelt elöljáróim figyelmét, hogy én a multi- és transznacionális vállalatokat csak negatívan mutatom be...

- Nem véletlenül kérdezem a fogadtatásról, hiszen az előadásban sorjáztak az eretnek gondolatok. Így például - bizonyos tekintetben - egy nevezőre hozta a fasizmust, a bolsevizmust és a liberalizmust...

- A XX. században mind a három azonos természetéről árulkodott, amikor állami beavatkozással válaszoltak a gazdasági kihívásokra. A bolsevizmusban az állam old meg mindent, a fasizmusban is az állam próbálta meg a korporatív rendszerrel koordinálni a vállalatokat és a szakszervezetek, a liberalizmusnál pedig ott van Keynes, a múlt század legnagyobb közgazdásza. Az ő elméletének éppen az a lényege, hogy az államnak be kell avatkoznia. Ez persze csak gazdasági szempontú összevetés, hiszen ideológiailag könnyű megítélni, hogy míg a fasizmus és a bolsevizmus rendkívül sötét totalitárius rendszer, addig a liberalizmus merőben más. A lényeg abban áll, hogy a Keynes nevével fémjelzett liberalizmus nagyon okosan választotta meg az állami beavatkozás mértékét. Ennek megfelelően nyugaton ma a bruttó hazai termék, a GDP 42-46 százaléka fölött az állam rendelkezik.

- Az előadásban én számos politikai áthallást véltem felfedezni. Gondolok itt arra, amit például a magyarországi privatizációról vagy a hazai elfajzott, álpiaci gazdaságról mondott, vagy arra, amikor honi áldemokráciát emlegetett...

- A nyilvánvaló tényeket nem lehet mellőzni. A privatizációt illetően vállaltan baloldali emberek is úgy vélekednek, hogy nonszensz. Mint ahogy a jobboldaliak is azt mondják, hogy képtelenség. Én is azt mondom hát közgazdaszként, hogy nonszensz. Ha valaki megszbadul a vagyonától akkor nem lesz kamatjövedelme, sem földjáradék jövedelme, sem profitjövedelme. Egyedül abból származhat csak jövedelme, hogy áruba bocsátja a munkaerejét.

- Előadásának hangsúlyos eleme volt a család és az erkölcs. Miként neveli a fiait?

- Nem egyszerű feladat. Az impulzusok, melyek érik őket, rettenetesek. A nagycsalád bölcsességébe kapaszkodunk; az Isten oltalmát kérő 86 éves édesapám sokat segít.

- Az előadásában is elhangzott, hogy nem néz tévét, ám én úgy tudom, mobiltelefonja sincs...

- Most, hogy a gyerekeim levetettek egy készüléket, van a táskámban, ám nem üzemel. Nincs rá szükségem. Aki akar, az a vonalason is utolér. Volt idő, amikor volt egy munkahelyi mobiltelefonom, de rendkívüli módon zavart. Majdnem balesetet okozott.

- Az előadáshoz mellékelt hivatkozások jegyzékében egy sokáig elhallgatott, ezoterikus szerző, Hamvas Béla műve is szerepel. Előadása a közgazdaság mellett több tudomány - az ökológia, a filozófia, a történelem - határterületeit is érintette. Minek vallja magát?

- Tanár-közgazdásznak. Mindig vonzott a tanárság, és szeretem a közgazdaságtant. A közgazdaságtan ugyanis kiváló anyag, alkalom arra, hogy igazán fontos dolgokról beszélhessen az ember. Tanárként pedig okvetlenül képviselni illik az ön által említett interdiszciplinaritást. Beszélni kell az etikáról, a filozófiáról, a szociológiáról is. Nagyon széles spektrumban kell értékelni a társadalmi jelenségeket, így - többek között - a humánökológiát.

- Több mint tíz éve dolgozik az előadásban vázolt témán, és már számos helyen, a legkülönbözőbb fórumokon beszélt róla. Milyen a fogadtatás?

- Pozitív, a téma iránt általános érdeklődés mutatkozik. De volt ezzel kapcsolatban negatív tapasztalatom is. Volt olyan, névtelenségbe burkolózó hallgatóm is, aki arra hívta fel tisztelt elöljáróim figyelmét, hogy én a multi- és transznacionális vállalatokat csak negatívan mutatom be...

- Nem véletlenül kérdezem a fogadtatásról, hiszen az előadásban sorjáztak az eretnek gondolatok. Így például - bizonyos tekintetben - egy nevezőre hozta a fasizmust, a bolsevizmust és a liberalizmust...

- A XX. században mind a három azonos természetéről árulkodott, amikor állami beavatkozással válaszoltak a gazdasági kihívásokra. A bolsevizmusban az állam old meg mindent, a fasizmusban is az állam próbálta meg a korporatív rendszerrel koordinálni a vállalatokat és a szakszervezetek, a liberalizmusnál pedig ott van Keynes, a múlt század legnagyobb közgazdásza. Az ő elméletének éppen az a lényege, hogy az államnak be kell avatkoznia. Ez persze csak gazdasági szempontú összevetés, hiszen ideológiailag könnyű megítélni, hogy míg a fasizmus és a bolsevizmus rendkívül sötét totalitárius rendszer, addig a liberalizmus merőben más. A lényeg abban áll, hogy a Keynes nevével fémjelzett liberalizmus nagyon okosan választotta meg az állami beavatkozás mértékét. Ennek megfelelően nyugaton ma a bruttó hazai termék, a GDP 42-46 százaléka fölött az állam rendelkezik.

- Az előadásban én számos politikai áthallást véltem felfedezni. Gondolok itt arra, amit például a magyarországi privatizációról vagy a hazai elfajzott, álpiaci gazdaságról mondott, vagy arra, amikor honi áldemokráciát emlegetett...

- A nyilvánvaló tényeket nem lehet mellőzni. A privatizációt illetően vállaltan baloldali emberek is úgy vélekednek, hogy nonszensz. Mint ahogy a jobboldaliak is azt mondják, hogy képtelenség. Én is azt mondom hát közgazdaszként, hogy nonszensz. Ha valaki megszbadul a vagyonától akkor nem lesz kamatjövedelme, sem földjáradék jövedelme, sem profitjövedelme. Egyedül abból származhat csak jövedelme, hogy áruba bocsátja a munkaerejét.

- Előadásának hangsúlyos eleme volt a család és az erkölcs. Miként neveli a fiait?

- Nem egyszerű feladat. Az impulzusok, melyek érik őket, rettenetesek. A nagycsalád bölcsességébe kapaszkodunk; az Isten oltalmát kérő 86 éves édesapám sokat segít.

- Az előadásában is elhangzott, hogy nem néz tévét, ám én úgy tudom, mobiltelefonja sincs...

- Most, hogy a gyerekeim levetettek egy készüléket, van a táskámban, ám nem üzemel. Nincs rá szükségem. Aki akar, az a vonalason is utolér. Volt idő, amikor volt egy munkahelyi mobiltelefonom, de rendkívüli módon zavart. Majdnem balesetet okozott.

- Az előadáshoz mellékelt hivatkozások jegyzékében egy sokáig elhallgatott, ezoterikus szerző, Hamvas Béla műve is szerepel. Előadása a közgazdaság mellett több tudomány - az ökológia, a filozófia, a történelem - határterületeit is érintette. Minek vallja magát?

- Tanár-közgazdásznak. Mindig vonzott a tanárság, és szeretem a közgazdaságtant. A közgazdaságtan ugyanis kiváló anyag, alkalom arra, hogy igazán fontos dolgokról beszélhessen az ember. Tanárként pedig okvetlenül képviselni illik az ön által említett interdiszciplinaritást. Beszélni kell az etikáról, a filozófiáról, a szociológiáról is. Nagyon széles spektrumban kell értékelni a társadalmi jelenségeket, így - többek között - a humánökológiát.

- Több mint tíz éve dolgozik az előadásban vázolt témán, és már számos helyen, a legkülönbözőbb fórumokon beszélt róla. Milyen a fogadtatás?

- Pozitív, a téma iránt általános érdeklődés mutatkozik. De volt ezzel kapcsolatban negatív tapasztalatom is. Volt olyan, névtelenségbe burkolózó hallgatóm is, aki arra hívta fel tisztelt elöljáróim figyelmét, hogy én a multi- és transznacionális vállalatokat csak negatívan mutatom be...

- Nem véletlenül kérdezem a fogadtatásról, hiszen az előadásban sorjáztak az eretnek gondolatok. Így például - bizonyos tekintetben - egy nevezőre hozta a fasizmust, a bolsevizmust és a liberalizmust...

- A XX. században mind a három azonos természetéről árulkodott, amikor állami beavatkozással válaszoltak a gazdasági kihívásokra. A bolsevizmusban az állam old meg mindent, a fasizmusban is az állam próbálta meg a korporatív rendszerrel koordinálni a vállalatokat és a szakszervezetek, a liberalizmusnál pedig ott van Keynes, a múlt század legnagyobb közgazdásza. Az ő elméletének éppen az a lényege, hogy az államnak be kell avatkoznia. Ez persze csak gazdasági szempontú összevetés, hiszen ideológiailag könnyű megítélni, hogy míg a fasizmus és a bolsevizmus rendkívül sötét totalitárius rendszer, addig a liberalizmus merőben más. A lényeg abban áll, hogy a Keynes nevével fémjelzett liberalizmus nagyon okosan választotta meg az állami beavatkozás mértékét. Ennek megfelelően nyugaton ma a bruttó hazai termék, a GDP 42-46 százaléka fölött az állam rendelkezik.

- Az előadásban én számos politikai áthallást véltem felfedezni. Gondolok itt arra, amit például a magyarországi privatizációról vagy a hazai elfajzott, álpiaci gazdaságról mondott, vagy arra, amikor honi áldemokráciát emlegetett...

- A nyilvánvaló tényeket nem lehet mellőzni. A privatizációt illetően vállaltan baloldali emberek is úgy vélekednek, hogy nonszensz. Mint ahogy a jobboldaliak is azt mondják, hogy képtelenség. Én is azt mondom hát közgazdaszként, hogy nonszensz. Ha valaki megszbadul a vagyonától akkor nem lesz kamatjövedelme, sem földjáradék jövedelme, sem profitjövedelme. Egyedül abból származhat csak jövedelme, hogy áruba bocsátja a munkaerejét.

- Előadásának hangsúlyos eleme volt a család és az erkölcs. Miként neveli a fiait?

- Nem egyszerű feladat. Az impulzusok, melyek érik őket, rettenetesek. A nagycsalád bölcsességébe kapaszkodunk; az Isten oltalmát kérő 86 éves édesapám sokat segít.

- Az előadásában is elhangzott, hogy nem néz tévét, ám én úgy tudom, mobiltelefonja sincs...

- Most, hogy a gyerekeim levetettek egy készüléket, van a táskámban, ám nem üzemel. Nincs rá szükségem. Aki akar, az a vonalason is utolér. Volt idő, amikor volt egy munkahelyi mobiltelefonom, de rendkívüli módon zavart. Majdnem b