Nagyszabású ünnepséggel köszöntötték ötven év főszereplőit (videó)

A kiállítás és az ünnepség hivatalos megnyitóját 16.30-ra hirdették, délután négy óra előtt már gyülekeztek a meghívottak a jégcsarnok tőszomszédságában található futballstadion egyik, kapuja mögötti lelátója alatt, a hokisok számára kialakított és profin berendezett metodikai központban. Az érkezők hosszasan időztek a hatalmas tablók előtt, amelyek ötven éves hokis sikereit, újságcikkeit, immár ikonikussá nemesült történéseit, a bajnoki aranyakat, kupagyőzelmeket dolgozzák fel. „Na, te is itt vagy? De jó újra látni!” – ezek voltak a leggyakrabban elhangzó szavak a bejáratnál, sorban érkeztek az idősödő úriemberek, akik az első, 1973 őszén, közvetlenül a nyitott pálya átadása után megalakult csapat tagjai voltak. Aztán jöttek a többiek, az 1996-os, a város csapatsportágban szerzett első bajnoki aranyérmének megszerzésében vállaltak főszerepet, tehát az első, Kercsó Árpád által nevelt nagycsapat tagjai. Az utolsó, sikeres egylet sportolói, a tíz évvel ezelőtti, szintén aranyérmes gárda játékosai a hivatalos megnyitót megelőzően nem nézték meg a tárlatot, ugyanis a jégen melegítettek, ugyanis egy órával később jelenésük volt, az Andersen Liga all star együttesével.  A rendezvényt a házigazda, az újvárosi hokit húsz éve irányító klubelnök, Azari Zsolt nyitotta meg a metodikai központban.

-Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttetek. Nagy ünnepe ez az újvárosi hokinak és a korcsolyasportnak. Nem véletlenül értünk el nagyon sok kiemelkedő eredményt, az elhivatottság mindig kellett a sikerekhez. Természetesen voltak nehéz időszakok is, amikor az életünkért küzdöttünk, de ezeket összefogással mindig túléltük. Ma csak a diadalokra emlékezünk. Az eredményekben szerepet játszottak nem csak a játékosok, hanem azok a szakemberek is, akik igazolták képességeiket, felkészültségüknek hála sikerekre vezették csapatainkat. Szeretném, ha nagyon jól éreznétek magatokat, ez a születésnap az ünneplésé, amelyen a múlt kerül főszerepbe. De ez nem azt jelenti, hogy a jövőről nem beszélhetünk. Erről is ejtsünk szót az elkövetkező időszakban, fontos, hogy ez a hokis közösség együtt maradjon, a lehetőségeitekhez mérten támogassátok a jégkorongot, álljatok mellénk, mert elkél a segítség. A csapatsportokban a legfontosabb az összetartozás, a közösségi lét kialakítása és megőrzése. Remélem, mindenki szép emlékekkel távozik, aztán visszatér majd hozzánk.

Eljöttek régi sportvezetők, nagy idők tanúi, a Dunaferr SE korábbi klubelnöke, a nyáron 80 életévét betöltött Perjámosi Sándor, valamint Kocsa László és Böröndi Károly, akik már az első sikereknél is jelen voltak, természetesen azóta is követik az eseményeket. Az egyik gyergyószentmiklósi utánpótlásnevelő műhelyben, a Jégviharban tevékenykedő Kercsó Árpád is tiszteletét tette, a gálameccs alatt nagyon sokat szorongatták a kezét és fotózkodtak vele. „Jó nézni a tíz évvel ezelőtti bajnokcsapat játékát. Ebből a csapatból Galanisz Nikandrosz volt a kedvencem, elképesztő játékintelligenciával rendelkezik ma is” – jegyezte meg a szakvezető a hazaiak egyik akcióját figyelve.

A meccset 7-3-ra nyerték a házigazdák, a meccs legjobbja a nagyon igyekvő korábbi válogatott támadó, a DAB hokisainak jelenlegi általános igazgatója, ifjabb Azari Zsolt volt, aki háromszor talált be az ellenfél kapujába. Galanisz kétszer, a jelenleg is aktív csatár, az Erste Ligában érdekelt újvárosiak csapatkapitánya, Somogyi Balázs és Hegyi Ádám Zoltán egyszer köszönt be. A meccs után felvonultak a régiek, ami hazai focimeccseken tiltott – a görögtűz -, az itt engedélyezett volt, már a meccs közben is többször felharsant a „Bajnokcsapat, bajnokcsapat” rigmus, a lefújás után az emlékérmek és mezek átadása közben leginkább Kercsót, az esemény egyik fő szervezőjét, Berényi Norbertet és a győztes meccsek után, emlékezetes táncáról is elhíresült kapust, a túrócszentmártoni születésű Peter Sevelát éltették. A szervezésben idősb Azari Zsolt mellett elévülhetetlen érdemeket szerző Berényi meghatottan fogadta a köszönetnyilvánításokat.

-Régen láttam a hokipályán ennyi boldog embert, nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, úgy gondolom, méltó ünnepe volt ez a dunaújvárosi jégkorongnak. Minden jel arra mutat, a jelenben a gálák vonzóbbak, mint a bajnoki meccsek. Emlékszem, 2016-ban, amikor a húsz évvel korábbi bajnokcsapatot ünnepeltük, kicsivel többen voltunk, mindkét, hosszanti lelátó megtelt, de ezúttal is sokan eljöttek és nagyszerű hangulatot teremtettek. Szerintem közel kétezren kilátogattak a csarnokba, a gálamérkőzés is színvonalas volt, mindkét gárda komolyan vette. A kis Zsazsa, ifj. Azari Zsolt különösen odatette magát, amikor befejezte a jégkorongot, a pandémia mellett nem lehetett egy nívós mérkőzésen elbúcsúztatni, erre ez a derbi is jó alkalmat kínált – közölte Berényi.

Hozzátette, a régiek közül sokan eljöttek, de sajnos nem mindenki tette tiszteletét, egyéb elfoglaltságok miatt. „Ancsin Jánost, első bajnokcsapatunk oszlopát nagyon vártuk, készült is, de telefonon hívott, hogy megbetegedett. Szuper Leventének más feladata akadt, a gyergyóiak vezetőedzője, a szakvezetői pályafutását itt kezdő Szilassy Zoltán a válogatott munkája miatt nem tudott eljönni, miként Tokaji Viktor sem, aki a fehérváriak U20-as csapatát vezeti. Azonban ahogy véget ért csapatának meccse Fehérváron, az esti órákban megérkezett az utánpótlás válogatott nemrég kinevezett szakvezetője, Ladányi Balázs, amit rendkívül fontosnak tartok. Betoppant Horváth András és Revák Zoltán is. Egyébként a Szilassy család képviseltette magát, Zoli édesapja, Szilassy Béla eljött, többen úgy gondolták, fiát képviseli. Pedig nem így történt, játékosként ő is szerepelt anno a Kohász színeiben. Azt mondta, nagyon örül, hogy itt lehetett, remek rendezvény volt. Nagy dolog, hogy ezúttal is jégre lépett Borsos Attila, Peterdi Imre, de sorolhatnám még a neveket. Itt volt Vargyas Laci, aki súlyos balesete után nehéz időszakon van túl, eljött Szélig Viktor, Baróti Zsolt, Bali Zsolt, Simon Csaba, aki elhozta a fiát is, továbbá megtisztelte az eseményt Tőkési Lajos, Orsó László, utóbbi a családjával érkezett. Csata Csaba Németországban él a nejével és a lányával – mindketten a kézilabdában érdekeltek -, Csatáné Balogh Beatrix edzősködik, a lányuk természetesen kézilabdázik, Csaba úgy gondolta, itt kell lenni. A régi csapatunk harmadik számú kapusa, Kozma Zoltán Spanyolországból tért haza. Megkönnyezte a meghívást, ő soha nem volt kirakatban, alig védett a felnőttben, mégis közénk tartozott mindig.  Sokat dolgoztunk az eseményen, fél éve merült fel, hogy érdemes lenne tető alá hozni. Az utolsó egy hónapban gyorsultak fel az események, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, mire összeállt a végleges program. Az igazság az, ezek a rendezvények a régieknek, a legidősebbeknek jelentik a legnagyobb élményt, akik a legtávolabbi időszektorban szerepeltek itt, ők örülnek leginkább ezeknek a találkozásoknak. Fontos volt, hogy eljött Kovács Zoltán, a hazai szövetségi korábbi főtitkára, jelenlegi szakmai alelnöke is. Neki nagyon sokat köszönhet a magyar jégkorong.