Negyvenöt éve játszott magyar BEK-döntőt (videó)

– Belga csapat addig a közelébe sem került ilyen eredménynek, egy isteni csoda volt, amit átéltünk – emlékezett Kű Lajos, a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány vezetője. – Azt a mérkőzést azóta is a belga foci legnagyobb sikerének tartják. A Magyar Televízió megvásárolta a közvetítési jogot, ezért látott az egész ország, de Vitray Tamás egyszer sem mondta ki a nevemet, csak a mezszámomat, mert egy évvel azelőtt disszidáltam. Én lettem a 10-es játékos.

Miután Kű Lajos körül itthon megfagyott a levegő, 1977-ben úgy döntött, nyugaton folytatja a pályafutását. Tudta, hogy sok van még benne, és igaza lett. Egy évet ki kellett hagynia a disszidálás miatt, aztán két tesztmeccsen mutatkozhatott be. A másodikon, 1977 márciusában kinézte magának a Brugge: a belga szakemberek jól emlékeztek rá, mert látták a válogatottjuk ellen játszani. Michel Van Maele, a csapat többségi tulajdonosa, aki 25 évig volt Brugge első embere, a pártfogásába vette, és szinte a saját fiaként szerette. Jól ment neki a játék, kitűnően beilleszkedett, majd jött a BEK-döntő, az akkori klubfoci legnagyobb eseménye. Először a finn, majd a görög bajnokot verték meg, aztán következett egy nagyobb falat, a spanyol Atletico Madrid, de azt is lenyelték. A Juventus a maga világsztárjaival rendesen megnehezítette a dolgukat. „Paprikának” – így hívták a magyart arrafelé –, még tartott az eltiltása, de a csapat döntős lett és akkor őt is pályára küldték Londonban, a labdarúgás templomában.

– Anyám telefonon hívott, hogy azt írta az újság, verekedtem és lecsuktak. De a lejáratásomat megszervező elvtársaknak pechjük volt, mert a tévében mindenki láthatta, hogy nem vagyok börtönben. Persze azért úgy konferáltak be, hogy „feltételezhetően pályára lép majd a magyar származású Kű Lajos”. Magyar származású: csak egy éve mentem el. A mérkőzés előtt egy skót kastélyban szállásoltak el minket, onnan telefonáltam haza Fehérvárra, de édesanyám még akkor sem akarta elhinni, hogy nem börtönben ülök. Mondtam, kapcsolja be a tévét! Az egész világon látták, hogy ott vagyok a pályán. Sajnos nem sikerült legyőznünk a Liverpool-t, én pedig úgy jártam, hogy az 58. percben, miután két lábbal belém szálltak, le kellett vinni a pályáról. Utána, a 65. percben kaptuk a gólt Dalglish-tól, amivel kikaptunk, de a lefújás után még az angolok is tapsoltak nekünk. Semleges pályán bizonyára másként alakul minden.  

A mérkőzés utáni fogadáson Kű Lajos találkozott Barcs Sándorral, aki magyar sportvezetőként az UEFA alelnöke volt, ő adta át a liverpooliaknak az érmeket. Lajos azt kérte, segítsen abban, hogy édesanyja meglátogathassa. Barcs azt válaszolta, otthon már nem a párt, hanem a kormány az erősebb, és segít. Fél év múlva ölelhette át Kű Lajos az édesanyját, de arra, hogy ő maga is hazalátogathasson, még kilenc évet kellett várnia.