Zivzivadze tette megengedhetetlen a Sóstón

A klubhűség, a hovatartozás ereje a mai modern futballban rettentő ritkán említhető fogalmak. Nem csupán a világ labdarúgásában, de a magyar mezőnyben is nehezen lehet olyan játékosokat találni, akik ezer szállal kötődnének klubjukhoz, városukhoz, s így nem is várható el a többségtől igazán, hogy éljenek-haljanak a csapatukért. Hogy igazi harcosként küzdjenek a színekért, amit képviselnek, a címerért, amit a mellük felett hordanak, vagy a szurkolókért, akik pénzt, időt nem sajnálva, olykor családi kapcsolatokat feláldozva kísérik a szeretett gárdát akár több száz kilométerre egy-egy bajnokiért, vagy csupán egy önfeledt gólörömért. A mai futball és a benne ténykedő játékosok nagy részének mozgatórugója leginkább a pénz. Na de a havonta bekasszírozott milliók sem takarhatják, kenhetik feledésbe az alapvető becsületről profánul fogalmazott okosságot: nem szarunk oda, ahonnan az ételt kapjuk!
S ezt most jól észbe kellene vésnie a Vidi georgiai támadójának is. 
Budu Zivzivadze az Újpesttől elszenvedett 1-0-s vereséget követően a fehérváriak játékosaként vonult a lilák táborához, s üdvözölte a vendégszurkolókat, majd a játékteret a piros-kék dresszt lecserélve, Újpest-mezben bandukolt az öltözőbe. 
Érhető, hogy az előző pontvadászat tavaszi idényét kölcsönben (!) a IV. kerületben töltő, s ott káprázatos formát mutató csatár szívesen emlékszik vissza az elmúlt fél évre, de előtte is, akkor is a Mol Fehérvár FC játékosa volt, és most is a Vidi sikereiért kell harcolnia. Az anyagias, teljesítményorientált világban sem fér bele, hogy egy siralmasan gyenge játékkal elbukott bajnokit követően a rivális táborhoz vezet egy labdarúgó első útja, s más színeket öltsön magára. Vagy, ha egy oly sok nehézségen átevickélt, s ennek ellenére oly sok szép diadalt megélt klubot képtelen szolgálni, akkor eleget kell tenni a kérésnek: "Vedd le a mezt!"