Markek első számú kapus akar maradni

– Váratlanul, de nem felkészületlenül ért, amikor október közepén az MTK elleni mérkőzés hosszabbításában be kellett állnom a megsérült Tóth Balázs helyére – emlékezett vissza a hálóőr a pillanatra, amikor egy remek ősz kezdődött számára.

Markek azóta sorozatban kilenc mérkőzésen védte a felcsúti együttes kapuját.

– Mindig is tudtam, hogy sérülés vagy kiállítás következtében kerülhetek a kapuba, ezért mentálisan és fizikálisan is felkészülten ért a lehetőség. Tudtam segíteni a csapatnak, meglátjuk, mi lesz januártól, amikor Balázs felépül. Igazi verseny lesz a kapusposztért. Célom, hogy megtartsam a pozíciót, és a Puskás Akadémia első számú kapusa legyek.

Markek Tamás volt már hasonló helyzetben. A „szenvedő” fél akkor is Tóth Balázs volt.

– Amikor Balázzsal még Csákváron védtünk, egy másodosztályú Győr elleni mérkőzésen az első félidő végén megsérült, és a szünetben becseréltek a helyére. Azt követően hetvenhét meccsen védtem zsinórban.

Az ősszel rendkívül éles szituációkban is bizonyított az élvonalban harminc esztendősen debütáló hálóőr.

– Mondhatnék többet is szerencsére. Kiemelném a ZTE elleni novemberi mérkőzést, amikor Zimonyi Dávid fejesét sikerült kifognom, ezt később a hónap védésének választották. Illetve a Ferencváros elleni mérkőzésen is volt két veszélyes szituáció: egy Mmae-fejes és -lövés.

A pályafutását a nagykanizsai utánpótlásban kezdő kapus szerint a PAFC egyik erőssége a közösség.

– Csákváron is nagyon jó közösség volt, azt gondoltam, lehet, hogy nem lesz alkalmam még egy ilyen jó közösségbe csöppenni. Mégis megtörtént Felcsúton. Ez pedig nemcsak a pályán, hanem azon kívül is meglátszik. Van azonban mit javítani ősszel: az első fél­időben nem mindig vagyunk stabilak, és a végjátékban is stabilabbnak kell lennünk. Zalaegerszegen a 92. percben kaptunk egyenlítő gólt, ha ez nem lett volna, akkor lehet, hogy mi telelünk a második helyen, és nem a Kisvárda.