A legjobb elsőéves hokis

A rendkívül tehetséges, volános bekk Bogesic Milánt és Révész Marcellt előzte meg a rangsorban, a fehérváriak tinédzsere megbízhatóan teljesített.

– 2009-ben kezdtem jégkorongozni, édesapám vitt ki meccsekre, megfogott a játék és a hangulat, tudtam, jégkorongozó akarok lenni. Jártunk a tavakra korcsolyázgatni és ütögetni a korongot, ekkor még fociztam is, egy évig együtt űztem a kettőt, ezzel elég nagy tervezési feladatot adtam anyukámnak, aki rohangált velem az egyik edzésről a másikra. Két lánytestvérem van, kisebb húgom a fehérvári női csapatban és a fiú U16 B gárdában játszik, az idősebb a MAC felnőtt női együttesében szerepel, és a női válogatott tagjaként készül az augusztusi kanadai A csoportos világbajnokságra.

Bár nem ütött sok gólt, mégsem készült tudatosan védőnek, kölyök (U14) és serdülő (U16) korosztályban csatárt is játszott.

– Ezáltal sokat fejlődtem, mivel megismertem a játék mindkét oldalát. Korosztályt lépve dőlt el, hogy hátvéd leszek. Fehérváron kezdtem, és itt is lépkedtem végig a ranglétrán, ezért az összes utánpótlás-diadal a klubhoz köt. Emlékszem, az U14-ben lettem először bajnok. Szerencsére minden esztendőben sikerült döntőt játszanunk, ezalatt elő­fordult, hogy alulmaradtunk, ezek ugyanúgy, de lehet, még jobban megmaradnak bennem, mint a sikerek. Az utánpótlás utolsó két korosztályában pedig már az osztrák csapatokkal is összemérhettük a tudásunkat, így többszörös magyar és osztrák bajnoknak is mondhatom magam. Minden egyes éremre nagyon büszke vagyok.

Tizenöt éves volt, amikor elkezdtek a válogatottal tornákra járni, előzőleg csak képességfejlesztő táborokon mutathatta meg képességeit.

– Először 2015-ben voltunk a válogatottal Pozsonyban, a World Select elnevezésű tornán. Utána lépkedtem egyre feljebb, és szerencsére sikerült minden évben a válogatott mezt magamra öltenem, ami óriási megtiszteltetés. A 2017–2018-as szezonban léphettem először jégre világbajnokságon, az U18-as korosztállyal Kijevben. Ebben az évben kaptam lehetőséget az U20-as nemzeti együttesben is. Egy évvel később mindkét gárdában szerepeltem a korosztályos vb-n. Az előbbit Fehérváron rendezték, ami különösen nagy élmény volt számomra, az U20-as eseményt a lengyelországi Tichyben, mindkét tornán bronzérmet szereztünk. A következő szezonban újra Kijevbe mehettünk a vb-re, a Divízió I/B-s seregszemlén sikerült aranyérmet szerezni, feljutottak a Divízió I/A-ba.

Horváth Milán a közelmúltban jégre lépett a felnőtteknél is címeres mezben, az osztrákok és a fehéroroszok ellen.

– Nagy élmény volt, szerencsére jól sikerült a bemutatkozásom. Nagyon sokat kö­szönhetek a csapattársaim­nak, rengeteget segítettek. Remélem, ott lehetek Rigában az augusztus végi olimpiai selejtezőn. Az első meccsek mindig emlékezetesek. A felnőtteknél, a Titánokban a Gyergyó ellen mutatkoztam be Érden, az osztrák bázisú ligában, az ICEHL-ben Grazban. Mivel összesen öt hátvédünk volt, sokat játszottam a bemutatkozó meccsemen. A csapat szempontjából nagyon jó alapszakaszt zártunk, a középszakaszban már nem úgy pattantak a korongok, ahogy szerettük volna, a szerencse sem állt mellénk. A rájátszást sajnálom, nem tudtunk meccset nyerni a Bécs ellen. A szezonom egyértelműen pozitív, nagyon sokat fejlődtem és rengeteg játékidőt kaptam. Remek hokisok vesznek körül, Stipsicz Bencétől, Hári Jánostól, Bartalis Istvántól különösen sokat tanultam, de igazából az egész keretet felsorolhatnám.