„Életem leghosszabb öt hete” – Kaufer Tamás legyőzte a vírust

– A lényeg az, hogy itthon vagyok, és ennél most nagyobb dolog nincs a számomra! – mondta elcsukló hangon Kaufer Tamás: – Két hét itthoni betegeskedés, és három hét kórházi intenzív, illetve osztályos ápolás után az érzés, hogy a gyerekeimmel lehetek, felér egy sokkal gyorsabb gyógyulással – tette hozzá.

– Kizárólag heroikus munkát láttam az egészségügyben dolgozók részéről, minden osztályon, a nővérektől az orvosokig, és aki bármi rosszat mer rájuk mondani, az buta ember. Professzionális színvonalon végezték mindezt, több mint egy hétig ott voltam a Covid-intenzíven, ahol olyan hozzáértő gárda dolgozik, amit egyszerűen nem lehet elmondani, szó szerint az életemet köszönhetem nekik! – fogalmazott elérzékenyülve.

A sportoló korábban egyszerűen nem tartotta elképzelhetőnek, hogy egyszer meg kell küzdenie egy ilyen horderejű betegséggel: – Úgy éreztem, nem félek a Covidtól, viszont beoltatom magam, mert édesapám idős és a családom, önmagam védelmében sokkal jobbat teszek. Hogyha valakinek kételyei vannak az oltással kapcsolatban, akkor bevinném tíz percre őket az intenzívre, megmutatni, hogy ott mi van!

Kaufer Tamás az elején még egyáltalán nem érezte, hogy baj van, pedig felment a láza. Véleménye szerint későn ment el orvoshoz, azt ajánlja, hogy három-négy nap lázas állapot után nem szabad késlekedni, mert igazán jól csak a pulmonológián tudják kezelni a betegeket, antibiotikumokkal.

– Ott rontottam el, hogy az első három napban magas lázam volt, majd utána két napig jobban voltam, azt hittem, hogy túlestem az egészen, volt újra étvágyam. Ettem a finom leveseket, és az ismerősöket hívogattam, hogy lám-lám, ennyi volt a Covid. Ám újra visszaestem, méghozzá olyan szinten, hogy akkor már folyamatos lázcsillapító és hányingercsökkentő kellett. Öt napig küzdöttem, két hétig voltam itthon, amikor eljutottunk olyan szintre a családdal, hogy ez nem játék, és kihívtuk a mentőket, akik bevittek a sürgősségire. Az első sokk ott érte az embert, valószínűleg érezhették, hogy komoly gond van, mert rögtön egy oxigénpalackot nyomtak a kezembe, és adtak levegőt. Nagyon nem emlékszem, csak arra, hogy tolnak fel az intenzívre, és az első picit vicces megnyilvánulásom annyi volt, hogy amikor minden szem rám szegeződött, próbáltam elütni egy poénnal: „Gyerekek, jól vagytok, minden rendben van!” Néma csend volt erre a válasz, azt láttam, hogy mindenki nagyon figyel, és nézték a papírjaimat. Na, onnantól kezdve lett aztán igazán véresen komoly a helyzet!

A legnagyobb közösségi oldal majd felrobbant a hír hallatán, és ez erőt adott Tamásnak.

– A közösség ereje át tudott lendíteni bizonyos dolgokon, négy vagy öt napig ki voltam ütve, és nem voltam tisztában önmagammal. Utána kapcsoltam be a telefonomat, ami szinte összeomlott, és nem tudta kezelni a rengeteg üzenetet és hívást. Fél nap után volt annyi erőm, hogy egy-egy üzenetet megnézzek, akkor szembesültem azzal, hogy filmet csináltak rólam, futottak értem és rengetegen szorítottak az egész országban. Ez sokkolt, de amikor fel tudtam igazán fogni, hatalmas örömet okozott és úgy gondoltam, ha ennyien szeretnek, akkor olyan nagy baj nem lehet. Könnyeztem és sírtam egy picit, és onnantól kezdve egy kicsit kisimultabb, és élhetőbb volt minden. Pénteken délután pedig közölték az orvosok, hogy megerősödtem annyira, hogy hazaengednek. Azt az érzést nem tudom elmondani, három hét kórház után végre a szeretteim között lehetek.

Nem rejtette véka alá véleményét, de már várja, hogy ismét tehessen szeretett sportágáért!

– Hálát adok a Jóistennek, hogy itt vagyok, de minimum egy-két hónapos rehabilitáció szükséges, gyógytornával. Maga a futás, ha elkezdhetem, leghamarabb fél év múlva lehet esedékes. Megmondom őszintén, most nem gondolkodom ezen, most az a fontos, hogy le tudjak menni nyugodtan sétálni a Fő utcára, és kiülni a napra. A Vérteskozma-futást mindenképpen meg szeretnénk tartani június 13-án, ez csak részben függ a fizikai állapotomtól, és amennyiben a kormányzati intézkedések engedik, akkor megtartjuk. A szigorú szabályokat betartva.