Anya-lánya beszélgetés az edzésről

A július elején megtartott háromnapos junior-felnőtt válogatóverseny után két hét pihenője maradt Szakáll Pannának. Az Orka SE versenyzője még utánpótláskorú ebben az évben, ennek ellenére már a junior-felnőtt válogatott keret tagja. Ez mindent elmond az ifjú szinkronúszó-palánta teljesítményéről és akaratáról.

Július vége óta heti öt-hat órát edzünk a Margitszigeten, ebből két óra szárazföldi tréning – kezdte beszélgetésünket Szakáll Panna. – A vizes edzéseken még az úszásé, a sportág­technikáé a főszerep, de már a kűredzés, a zenés gyakorlatok is megjelennek a felkészülésünkben. Nagy öröm, hogy nemrég a MOB sportigazgatósága, Fábián László is meglátogatta az edzést és elismerően nyilatkoztak a válogatottban folyó munkáról – tette hozzá.

Sajnos a vírushelyzetet nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezért betartják az egészségügyi előírásokat.

– Egyik nap emiatt elmaradt az edzésünk, mivel a vízilabdásoknál pozitív tesztet jelentettek, így egy napra bezárt az uszoda, gondolom, a fertőtlenítés miatt. Ennek egy picit örültem is, mert hazajöhettem Székesfehérvárra. Ezt az egy napot arra használtam, hogy lementem az orkás csapatomhoz. Edzettünk, beszélgettünk, meséltem arról, hogy zajlanak a válogatott edzések, milyen új gyakorlatokat láttam, miben más a válogatott felkészülése. Remélem, az elmondottak majd segítik az egyesület sportolóit, hogy ők is minél jobban motiváltak legyenek, és egyszer ők is a válogatottban edzhessenek. Cél, hogy az idei évben karanténmentes felkészülésen legyek túl. Az idei évre a FINA törölt minden nemzetközi programot, de jövőre ott szeretnék lenni a válogatottal a különböző megmérettetéseken. Ez lebeg a szemem előtt – számolt be Szakáll Panna.

A beszélgetéshez a büszke édesanya, Molnár Andrea is csatlakozott, aki, mint bizonyára sokan tudják, már 18 éve oktatja a szinkronúszást sikeresen az Orka SE-nél. Sike­reiben pedig Trungel Viktória is oroszlánrészt vállal.

– Panna felköltözött Budapestre a válogatott miatt. Természetesen nagyon hiányzik, féltem és aggódom, de tudom, hogy jó kezekben van. Szereti, amit csinál, nekem pedig nincs más feladatom, mint hogy ott legyek mellette, támogassam céljai elérésében, s ha kell, átsegítsem őt a hétköznapi nehézségeken. El kell ismernem, hogy ő sokkal nagyobb áldozatot hoz, mint én, ami, remélem, a sportpályafutása során megtérül, és később kamatoztatni tudja majd a nagybetűs életben is. Amíg mosolyog, addig nincs gond.