Hat Fehérváron töltött idény után is töretlen Sarauer lendülete

Számos észak-európai és észak-amerikai légiós megfordult már a Raktár utcában, mióta az együttes az osztrák ligához csatlakozott, nem egy pedig egészen legendásat alkotott Fehérváron – elég csak Derek Ryanre gondolni, aki immáron ötödik idényét tölti az NHL-ben. Sarauer, egészen pontosan Sarauer Andrew, hiszen 2015 tavasza óta kanadai-magyar kettős állampolgár, egyfajta stabilitást is jelent a fehérvári keretben. Az elmúlt hét szezonból hatot Fehérváron töltő, egy villachi kitérő után visszatérő center 303 mérkőzésen lépett jégre kék-fehérben, amelyek során 259 pontot termelt. Nem véletlen, hogy a klub különböző jótékonysági aukcióin az ő meze is ott szerepel a legkeresettebbek között.

Milyenek voltak az első benyomások az érkezést követően?

– Mikor először ideigazoltam, nem tudtam sokat sem a városról, sem Magyarországról. Fogalmam sem volt, hova jövök. Arra viszont hamar rájöttem, hogy egy nagyszerű sportvárosról beszélünk, ahol nagyszerű csapattársaim voltak, akik szívesen körbevezettek.

Rögtön az első idény igen szép eredménnyel zárult, 58 mérkőzésen 52 pontot gyűjtött, a rájátszás is összejött – ilyen jól sikerült a beilleszkedés?

– Igen, szinte azonnal megtaláltam a közös hangot a srácokkal. Adam Naglichet ismertem korábbról, de mindenki más, Colton Yellow Horn, Frank Banham, Ric Jackman is nagyon barátságos volt. Ott voltak a tapasztalt magyar játékosok, Tokaji Viktor, Kovács Csaba, Benk András, akik szintén segítették a beilleszkedést. Tovább könnyítette a dolgomat, hogy nem ez volt az első európai állomás karrierem során, korábban játszottam Dániában, így már ismertem az európai stílusú hokit.

Meglehetősen gyorsan, már 2015-ben csatlakozhatott a válogatotthoz, milyen érzéssel tölti el, hogy magyar mezben játszhat?

– Igen, már a második szezonom során meghívót kaptam, ami egy új élményt jelentett számomra. Addig a válogatottbeli szereplés nem volt része a pályámnak, a srácok viszont már a kezdetektől nagyon befogadóak voltak. Nagyon élvezem, mikor a válogatottban játszhatok, és büszkeséggel tölt el minden alkalommal.

Minden évben vagy a klubcsapattal, vagy a válogatottal elért egy komolyabb sikert, mely szezont emelné ki?

– A második fehérvári idényemet mondanám, ugyanis akkor alapszakasz negyedikként jutottunk be a rájátszásba, ahonnan a Bécs ellen, egy nagyon szoros párharcot követően estünk ki. Na és persze annak a szezonnak a végén volt Krakkó, amely torna, és az A csoportba való feljutás felejthetetlen élmény volt számomra.

A szurkolók szemmel láthatóan elismerik a klubért tett erőfeszítéseit, mennyit jelent egy ilyen tábor előtt jégre lépni?

– Elképesztő a fehérvári szurkolók előtt játszani. Sok csarnokban megfordultam már az évek során, de ilyen atmoszférát sehol sem tapasztaltam. Sokat merítünk ebből az energiából a meccsek során, amellett, hogy jól érezzük magunkat ilyen környezetben.

A magyar nyelv terén sikerült némi előrelépést elérni?

– Kifejezetten nyelvi kurzuson még nem vettem részt, csak néhány szót és mondatot tanultam meg a srácoktól.

Kedvenc magyar étel, ami különösen megfogta?

– A paprikás csirke az örök kedvenc, de a kürtős kalács szoros második.

Szurkolók, játékosok, szakvezetők, mindenki mögött nehéz hónapok állnak. Hogyan sikerült formában maradni a veszélyhelyzet során?

– Igyekeztem minél aktívabban tölteni a napokat, nem leállni, és sok otthon végezhető gyakorlatot csinálni. Emellett sokat bicikliztem és futottam, hogy legalább a szinten tartás sikerüljön.

A legutóbbi szezon nem úgy sikerült, ahogy eltervezték, a válogatottal viszont szép sikert értek el Nottinghamben – mik a célok a közeljövőre nézve?

– Arra számítok, hogy visszatérünk a legjobb hat közé a következő idényben. Kiegyensúlyozottabban kell játszanunk, legutóbb többször nem sikerült kellőképpen felpörögni – két győztes meccset folyamatosan két vesztes követett. Izgatottan várja már mindenki, hogy kezdődjön az új idény, éhesek vagyunk az újabb sikerekre.