Versenyek helyett alapoznak a Dévay-testvérek

A triatlonosok idei nemzetközi szezonja márciusban, még a koronavírus-járvány előtt rajtolt. A Székesfehérváron élő, s édesapja, Dévay László iránymutatásai szerint készülő Dévay Márk elszántan vetette bele magát a viadalok tengerébe. Az ausztráliai világkupafutamon nem is szerepelt rosszul, legjobb magyarként a 15. helyen zárt. Az volt a fehérvári triatlonos idei első és egyben utolsó versenye, melyet rögtön Új-Zélandon követett volna egy viadal.

– Ha két nappal később lett volna a verseny, törölték volna, így szerencsém volt, hogy legalább egyszer versenyezhettem – mesélte Dévay Márk, aki a magyar triatlonsport egyik legígéretesebb fiatal versenyzője. – Új volt számomra a pálya, először indultam rajta, érződött a mezőnyön, hogy szezonnyitó verseny volt. Nagy volt a tolongás a kerékpárospályán, ami nem volt alkalmas a szökésre, a nyolcvanfős mezőnyben legalább negyvenen voltunk az első bolyban. Egyszerre indultunk futni, s többen össze is akadtak. De szerintem megálltam a helyem. Azt követően minden versenyt töröltek, így haza is kellett jönnünk. Azóta is folyamatosan edzünk, napi két tréninget is teljesítünk, de uszodát nem tudunk használni. Nagyon várunk egy olyan bejelentést a Nemzetközi Triatlon-szövetségtől, melynek remélhetőleg nem az lesz a tartalma, hogy törlik az egész idényt. A nemzetközi versenynaptárban június 30-ig mindent halasztottak, vagy töröltek. Ugyanakkor van néhány júliusi, vagy augusztusi verseny is, amit már biztosan nem fognak megrendezni.

Dévay Márk mégis bizakodó, ha lesznek magyarországi megmérettetések, azokon is szeretne rajthoz csobbanni a 23 esztendős triatlonos.

Nem ritkán a kisfaludi dombok alján előzheti meg a mit sem sejtő kerékpáros az ott futó Dévay Márkot és Zsombort, vagy épp a Palotavárosi tavaknál szalad el a testvérpár a békésen pecázó horgászok mögött. Csökkentett üzemmódban tréningeznek, hiszen úszni nem tudnak annyit, s olyan minőségben, mint amennyit és ahogyan szeretnének. Neoprén ruhát öltve a Velencei-tóban tempóznak hetente három alkalommal.

– Mikor hazaértem Ausztráliából pár hétig a versenynaptárat böngésztem, s zavart, hogy különféle pályákon kellene éppen teljesítenem, ehelyett itthon vagyok. Új alapozást kezdtünk, mintha most lenne november. Koncentrálok az edzésekre, arra figyelek, hogy javuljak, ez az idő pluszlehetőség a fejlődésre. Várom, hogy kinyisson az uszoda, mert a Velencei-tó még elég hűvös, 15 fok környékén van a hőmérséklete. A rossz idő hátráltat minket, de ha süt a nap, igyekszünk szokni a vizet.

A környező falvak, települések aszfaltos útjait koptatják kerékpárjaikkal, Székesfehérvárról indulva Tés, Iszkaszentgyörgy, Fehérvárcsurgó, Lovasberény felé veszik az irányt, minél változatosabb köröket próbálnak tekerni. Egyenletes futással nyargalnak ki a városból, s földutakon gyűrik az egyórás, hosszabb futásokat, míg az erős iramokat a Bregyó 400 méteres rekortánpályáján teljesítik, a korlátozások miatt azonban most a 600-as csíkra szorultak.

Mindenkinek nehéz most tervezni, azt sem lehet igazán tudni, hogy lesz-e triatlonszezon. Pedig Dévay Márk akár az olimpia felé is kacsingathat.

– Mindenki tréningezik, nem állt le senki, mert minden sporttársam a csodára vár. A nevezéseket elküldtük, az előzetes nevezéseket létre is hozzák a szervezők, csak verseny nincs még. Azonban nem vagyunk könnyű helyzetben, mert sportorvosi rendelés hiányában a versenyengedélyek sincsenek rendben a magyar triatlonosoknál.

A Dévay testvérek célja, hogy minél hamarabb székesfehérvári csapat égisze alatt sportoljanak. A kellő hátteret most is elő tudják teremteni, a válogatott Márk sportolását nagyrészt a szövetség finanszírozza, de a család is hozzájárul a nyugodtabb sportoláshoz.