Nem kispályás a gólvágó – Berndt Andrásra felnézhetnek tanítványai

Mit kell tudnunk az eddigi pályafutásáról?

- 14 éves koromig fociztam, akkor abbahagytam, és egy spanyol-magyar két tannyelvű gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Utána kezdtem el futsalozni a Cső-Montage csapatában, majd a Pénzügyőr NB III-as együttesébe kerültem ifistaként. Ezt követően Szigetszentmiklóson folytattam fél évig az NB II-ben, ők kölcsönadtak az NB III-as Diósdnak. Aztán a szintén NB III-as RTK-hoz igazoltam, és ott kezdtem el az edzői tevékenységemet. Éreztem, hogy számomra ez jelenheti a jövőt, és valóra válthatom a vágyaimat. A megfelelő képzés hiányában ugyanis játékosként tisztában voltam azzal, hogy nem kergethetek hiú ábrándokat. Később visszatértem nevelőegyesületemhez, a RAFC-hoz, ahol a BLASZ I-ben két szezon alatt több mint negyven gólt rúgtam. Edzői pályafutásom következő állomása a Honvéd volt, de a focit nem akartam abbahagyni, és a megye kettes Aszód FC-ben is lőttem 21 gólt, utána igazolt le a Gárdony csapata.

Hogyan került Agárdra?

- Már többször hívott Balogh Balázs elnök, de az utánpótlásedzői feladataim miatt nem tudtam vállalni. Amikor a Honvéd edzőjeként Felcsúton jártam, akkor ismét beszélgettünk. Éreztem, hogy ő nem „egy” játékost, hanem a Berndt Andrást akarja. Egy szót sem szólhatok, mindenben partnerek velem a klubnál, én pedig igyekszem segíteni a fiatalokat, és gólokat rúgni. Ez nagy felelősség számomra, mert látom azt, hogy itt komolyabb célok vannak.

Kipróbálta magát a futsalban is. Igazán a nagypályás foci vagy a futsal áll közelebb önhöz?

- Futsalban jobb lehetnék, nagy pályán NB III-as játékosnak tartom magam. Aki szezononként húsz gól körül termel, az megérett a magasabb osztályra, de nyilvánvaló, hogy az edzői munkáim miatt erről le kellett mondanom. Futsalban viszont, amikor egy-egy tornára elmentünk, sokszor kaptam különdíjat, és éreztem azt, hogy későn érő típusként a kis pályán sokkal jobban tudtam érvényesülni, és ez a sikerélmény szempontjából jobban feküdt nekem. Ha tehetném, akkor ott többre vihetném, de az alapokat nem kaptam meg kellően, így inkább edzőként próbálnám felvértezni a játékosokat azzal, amiben anno nekem nem volt részem.

Magabiztosan vezeti a megye egy góllövőlistáját, mindig ilyen gólérzékeny volt?

- Nem, az utolsó három és fél évben sikerült 86 gólt szereznem. Korábban nem én voltam a gólfelelős, de most érzem, hogy beértem, bízik bennem az edzőm, és elfogadnak a csapattársaim.

Stabil csapatuk van; szóba került, hogy megméretnék magukat magasabb osztályban?

- Van egyfajta elvárás és célkitűzés a csapattal szemben, főleg úgy, hogy féltávnál a második helyen telelünk. Sok a fiatal, le kell venni a terhet a vállukról, és többször hangoztatta a vezetőség, hogy ne foglalkozzunk az NB III-mal, hanem a soron következő mérkőzéssel. Bízunk abban, hogy végig harcban leszünk a feljutásért.

Mióta edzősködik, mi a feladata a Puskás Akadémián?

- 2011-ben kezdtem el egy OKJ-s sportedzői képzést, és ezzel párhuzamosan a REAC utánpótlásánál dolgoztam. Ezután az RTK-nál több korosztállyal foglalkoztam, majd a RAFC csapatánál az U10-11-es keret vezetőedzője voltam. Majd jött a Bp. Honvédtól a megkeresés, ahol az U12-es csapatot bízták rám, emellett a Magyar Futball Akadémián az U16-os csapat pályaedzőjeként tevékenykedtem. 2017-ben pedig a Puskás Akadémiánál kaptam lehetőséget, itt az U12-es csapatot irányítom.

Mi a hitvallása edzőként?

- A legfontosabb ebben a korosztályban, hogy mindig a győzelemre játsszunk, és tartalmas támadófutballt próbáljak a csapattal játszatni. Ennek az alapja, hogy olyan kreatív játékosokat tudjak képezni, akik az akadémiai korosztályokban bizonyíthatnak.