Lelkes színjátszók valósítják meg a határozott rendezői koncepciót

A Ciszterci Szent István Gimnázium színjátszó körének közönsége megszokhatta, hogy az előadásokat többnyire a vezető, Ferenczy Noémi tanárnő rendezi. Időnként van azonban kivétel, ahogyan ezúttal is: a tizedik osztályos Borbély Levente (aki nemrég megnyerte a Fehérvári Versünnepet) vállalkozott arra, hogy megrendezze Friedrich Dürrenmatt 1962-ben írt „A fizikusok” című komédiáját.

A mű a tudomány, a tudósok és a társadalom felelősségét vizsgálja, már az atomfegyver feltalálása utáni korszakban, és végig egy helyszínen, a luxus körülmények között működő bolondokházában játszódik. Ide menekültek a tudósok, a három ápolt, akik Einsteinnek, Newtonnak és Möbiusnak vallják magukat. Egy nap kiderül, hogy az egyik ápolónőt megfojtották, majd hamarosan újabb gyilkosságra derül fény, az elkövetők pedig maguk az ápoltak. A detektívfelügyelő nyomozni kezd, ám már az ügy kezdetekor nagyon rejtélyes minden, ráadásul óvatosnak kell lenni, az esetnek híre ment, és ennek az intézetet vezető orvosasszony, ideggyógyász sem örül…

Borbély Levente nagyon jó, sodró lendületű darabot rendezett, amely kezdettől fogva leköti a nézőt. Az erős fény- és hanghatások – amelyekre az előadás kezdésekor felhívják a figyelmet, hátha valaki nem bírja őket – jól illenek a fenyegetettség érzéséhez, a rejtélyekkel teli, fojtott hangulathoz. Sok jó megoldás van, a gyilkosságok körüli susmusra, elhallgatásra ráerősítő suttogástól kezdve a politika, a diktátor üzenetét közvetítő talkshow-ba illő televíziós beszélgetésig (amely kitaláció). Ez utóbbi mintegy keretet ad az előadásnak: innen indítunk, vagyis a műsorvezető megfontoltan kérdezi a határozottnak és diktatórikusnak tűnő katonai vezetőt, aki nem győzi hangsúlyozni: „Egy fogaskerék nélkülözhetetlen, de pótolható.” Micsoda paradoxon. Ám az egyik fontos kérdésnél mégsem tud azonnal reagálni, kiszárad a szája…

Amíg az elmegyógyintézetben az ápoltak egymásra licitálva jelentik ki, hogy épp kicsodák, illetve a meggyilkolt ápolónőkkel korábban létesített szerelmi kapcsolataikat, azok veszélyét vesézik ki, valamint Möbiust meglátogatja volt felesége és három gyermeke, addig az „ép elméjűek” világában folyamatosan helyzet van, zajlik a mozgósítás, a készülődés a háborúra.

Vajon hogy alakul az emberi sors, és vajon mire használjuk a különleges tudással megáldott, „őrült” elmék találmányait, ha azok elvakult, a háború oltárán áldozni akaró elmék kezébe kerülnek? Vajon kint, vagy bent vannak az őrültek? Ezeken mind elgondolkodhatunk az előadást nézve, miközben a számos humoros megoldással kivitelezett jelenetet figyeljük ebben az abszurd komédiában. Élvezhetjük továbbá a fiatal, tehetséges diákok játékát, amelyen érezni, hogy valójában milyen komolyan is vett játék ez, és az is látszik, milyen érzékenyen reagálnak a fiatalok a körülöttük lévő világ történéseire. Az egész darabot áthatja a rendezői koncepció határozottsága, és az a lelkesedés, szeretet, amellyel a ciszteres „fizikusok” színpadra került.

Érthető hát, hogy a legutóbb a V54 Színház és Kultúrtérben bemutatott előadás teltházas volt, hogy szeretnék minél többen megnézni ezt a friss szemmel készült feldolgozást. Azt egyelőre nem tudni pontosan, hogy a jövőben mikor és hol lesz látható – de ha alkalom kínálkozik a megtekintésére, ne hagyják ki.