„Tóthlaci”, a kiváló népművelő alakját idézték fel

Szombaton képzőművészeti kiállítással, színházi előadással egybekötött emlékünnepségre várták „Tóthlaci” tisztelőit, egykori barátait, akik késő délután a Vörösmarty Színház kávézójában gyülekeztek. Voltak közöttük zenészek, színészek, képzőművészek, fotográfusok, újságírók, a közművelődés legkülönbözőbb területein tevékenykedő pályatársak. Cseh Tamás egyik dala után először Nagy Judit színházi rendező emlékezett az emblematikus népművelőre, majd Magyarits Andrásnak adta át a szót, aki 28 évig dolgozott együtt Tóth Lászlóval. „Mindennél többre értékelte a szabadságot, öntörvényű volt, de nem harcias”, mondta egyebek mellett egykori munkatársáról Magyarits. Aki visszaemlékezését különböző bejátszásokkal színesítette a múltból, felidézve jónéhány székesfehérvári rendezvény sokak számára felejthetetlen pillanatát.  

Az est folytatásaként a Záróra című emlékkönyv bemutatója kezdődött el, Vakler Lajos újságíró beszélgetett a kötet szerkesztőjével, Magyarits Andrással és Sipos Andrással, a Tarsoly Ifjúságért Egyesület vezetőjével, a könyv kiadójával. A lapokon a Tóth László által rendezett képzőművészeti kiállítások alkotóinak művei, pályatársak, barátok, munkatársak visszaemlékezései kaptak helyet.

A holnap kortársai című képzőművészeti kiállítást Kovalovszky Márta művészettörténész és Szentes Ottokár képzőművész nyitotta meg. Kiállított Banga Ferenc, Bukta Imre, F. Zámbó István, Fehér László, feLugossy László, Hegedüs 2 László, Károlyi Zsigmond, Kocsis Imre, Méhes Lóránt, Vető János, Somogyi Győző, Szabados Árpád, Szemethy Imre, Ujházi Péter és Wahorn András. Az esemény zárásaként a Szabad Színház társulatának tagjai, Balogh Mihály és Szabó Miklós Bence a Kozák András Stúdióban az Emigránsok című darabot adták elő.

Tóth László a Pécsi Tanárképző Főiskolán matematika-műszaki ismeretek és gyakorlatok szakos, általános iskolai tanár diplomát, majd az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Karon művelődésszervező diplomát szerzett. Első munkahelye a Velinszky László Ifjúsági és Úttörőház lett, ahol 1975-től 1981-ig dolgozott. Azt követően rövid ideig a Velinszky László Általános Iskolában tanított, majd visszatért a tópartra. A Szabadművelődés Háza jogelődjének élére, ahol 1983-tól igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Az intézmény vezetésével 2003-ban bízták meg, azt a feladatot öt évig látta el, de leköszönése után maradt ugyanott, dolgozott tovább. Vezetői tevékenysége mellett lelkes és fáradhatatlan támogatója és résztvevője volt a város, a vármegye és a régió amatőr színjátszó életének, ő szervezte meg a Fehérvári Színjátszók Találkozóját is. A Költőnk és kora kiadvány szerkesztőjeként ismerték, aki maga is írt, a város ösztöndíjasaként három verseskötete jelent meg. Korai halálát követően a Béla úti temetőben kísérték utolsó útjára azok, akik azóta is makacsul őrzik emlékét.