Sci-fibe illő a csecsemő király életének megmentése

A majd 520 évvel ezelőtt, II. Lajos 1506. július 1-én Budán, koraszülöttként jött a világra és csak a királyi orvosoknak köszönhető, hogy életben maradt.

Hajdú Marianna

Fotó: Wikipédia

A már három évesen – 1508. június 4-én Székesfehérváron – magyar királlyá koronázott és alig húsz évesen elhunyt magyar király halálának körülményeit mindenki ismerheti a történelem órákról, de születéséről nem sokat tudunk. Egy meglepő história szerint rövid élete tragikusan ért véget, de születése sem volt mesébe illő. Sci-fibe annál inkább.

A történet szerint II. Ulászló örököseként nagy szenvedések árán tudta csak anyja, Anna királyné gyermekét kihordani. A várandós királynő nagyon legyengült volt, terhessége alatt is sokszor kellett az ágyban feküdnie.

A legenda azt beszéli, hogy a koraszülött és gyenge csecsemő II. Lajost az orvosok frissen leölt disznók gyomrába – mint valami korabeli inkubátorba – helyezték. Az akkori gyógyítók leleményét és tudását hatalmas elismerés illeti, mert végül sikerült az életét megmenteni. A királyné gyermekével ellentétben nem élte túl a szülést és néhány héttel később gyermekágyi lázban elhunyt.

Az Orvosi hetilap 1997-es számában is olvashatunk II. Lajos viszontagságos világrajöveteléről, amelyben Krúdy Mohács című történelmi regényéből is idéznek. Itt II. Lajos király felesége, Habsburg Mária kérdez rá éppen férje születésének körülményeire:

És mi az igazság abból, hogy frissen leölt sertések meleg bendőjében nevelték a királyt, hogy életben maradhasson?

Egy másik dialógusban Logus Tamás egyházi személytől hallható:

“Ludovicus Rex Hungariae et Bohemiae már kinőtte azt a kort, melyet frissen leölt sertések bendőjében testi megerősödése végett töltött, mikor atyja, Ulászló azért aggódott, hogy trónörökös nélkül marad. Koraszülöttsége nem hagyott nyomot, mert már mindenütt emberi bőr fedi a király testét, mint bármely más alattvalójáét.

A forrásokban – amelyek a történetet említik – több eltérő részlet is található, és néhányan az elbeszélések torzulását is feltételezik. Egyes történetírók, mint Istvánffy Miklós, nem említik a történetet, míg mások, mint Szalay László és Fraknói Vilmos, csak a koraszülöttségről tesznek említést. A legteljesebb leírást a Magyar História írója, Brutus János Mihály (Giovanni Michele Bruto) és Zsámboki János szolgáltatja, de az ő műveik sem mindig biztosítanak pontos információkat.

Dr. Groák Lajos orvos és történész kutatásai során csak kevés utalást talált a koraszülöttek életben tartására vonatkozóan. Azt javasolják, hogy a gyenge és éretlen koraszülöttek meleg borítására gyógynövényekkel és marhabéllel is lehetőség van. Azonban a sertésekkel való inkubálásra vonatkozóan nincs más forrás, ami a történet pontos voltát bizonyítaná.

Groák véleménye szerint, a bőr nélküli születés biológiai szempontból lehetetlen, és inkább a koraszülött bőre vékonyságára és érzékenységére utalhatott a leírás.

Ugyanakkor bizonyos részleteket, például a sertés felhasításának helyét és az állat kibelezését, megkérdőjelezi. Az információk torzulására az is magyarázat lehet, hogy Brutus János Mihály 1570-ben gyűjtötte az adatokat, míg Zsámboki János valószínűleg korábban, így a szájhagyomány útján terjedő információk némileg elferdülhettek.

Bár a sertésekkel való inkubálás a történetben talán nem teljesen pontos, mégis érdekes példa a korai orvosi praktikákra és az újszülöttek életben tartására irányuló erőfeszítésekre.