Schmöltz Margit A sólyom szárnyat bont – Anonymus, 1. kötetéről

Schmöltz Margit művei a hagyomány útját járják. Nem véletlen, hogy fehérvári diákévei alatt Sobor Antal ilyen jellegű munkásságával megismerkedhetett, és A hosszú háború, valamint a Perelj, Uram! szerzője hatással volt rá. Ám az írónő jóval korábbra nyúl, már ami a magyar történelmet illeti: ide tartozik Anonymusának első kötete is. A legjobb értelemben vett mesemondás eszköztárával. Egy olyan alakról, akinek fő művét gyakran emlegetjük, ám élete csupa rejtély. Így hát az írói alkotó képzelet szabad utat kaphat! És Schmöltz Margit él is ezzel a lehetőséggel, amikor elkalauzol bennünket a XII. század világába. A sólyom szárnyat bont címlapján egy nőalak tart a kezében egy sólymot. 

Titokzatos kép, és csak sejthetjük, hogy a mű leglényegére világít rá. Nő és Anonymus? De erről majd később. Most csak annyit, hogy a Gesta Hungarorum szerzőjéről szinte semmit sem tudunk. Szerzőnk eredetileg trilógiának tervezett nagy művének ez az első kötete. (Azóta megtudtuk, hogy nem lesz három, csak két kötet…) Középpontjában egy Perka nevű lánnyal, aki egyfajta középkori polihisztorként áll elénk, hiszen solymász, gyógyító és írnok egy személyben. Sokat tud a fontos madár értékéről, tudja, hogy a sólyom a főurak számára különösen értékes lény, de a gyógyítás és majd a kancellárián végzett írásos tevékenység is életének kiemelt része, a tudás pedig az ő sajátsága is. A XII. század forgataga elevenedik meg a könyv lapjain. A történet elején 1170-ben járunk, s ezekben a részletekben egyfajta idillikus képet fest az író. Egy 7 esztendős kislányt ismerünk meg Perka személyében, aki már idejekorán éli a solymászok életét. 

Ekkor III. István még az uralkodó, aki ugyancsak rajong az ilyesfajta tevékenységért. A lány apja is kiváló szakember, s az ő bemutatásában Schmöltz Margit – nyilvánvalóan a szakirodalom tanulmányozásának köszönhetően – igen hitelesen szól. Szép a miliő rajza, a természetközeli létforma részleteinek fölmutatása. Az emberek egy ideig harmóniában élnek. Aztán hirtelen megváltozik minden. A „csonkoltak” bestiális támadása véget vet a harmóniának, és megölnek szinte mindenkit. A lány csodával határos módon megmenekül, és így, árván kezdi új életét. A banditák éppen Perka testvérének keresztelőjét zavarják meg, és akit érnek, azt megölik. „…Úgy érezte, a végtelen gonoszság sötétlik mögötte, a mindent elnyelő iszonyat, amely elragadta apját, anyját, testvérét, az egész falut – mindenkit, akit ismert…” Az idillt tehát fölváltja a borzalom, a középkor fényeit a sötétség. A barlanglét viszontagságai, az önálló életre kényszerülés elemei növelik és nevelik a lányt, aki különös módon találkozik egy kisfiúval, aki természetesen majd fontos szerepet játszik az életében. 

Aztán mindketten – némi segítséggel – az esztergomi ispotályba kerülnek, és ettől fogva alakulhat jobb irányba az életük. A vásári forgatag leírása, a középkori légkör érzékeltetése filmszerűen történik meg, igazi írói erényekkel, mozgalmassággal. Így jutnak el a királyi udvarba, ahol már III. Béla uralkodik. Helyenként fölfedezhetjük a történelmi hűség nyomait a kétségkívül igen fontos fikció, az alkotó képzelet eredményei mellett. A nem éppen dicső múlt eseményeit, melyek között pl. a mérgezés is bevett módszer, az egyéb erőszakról nem beszélve… A felnövekvő Perka egyre fontosabb szerephez jut az ispotályban, miközben Nátánnal, a rá talált fiúval is elmélyül emberi kapcsolata. A lány mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiú külföldi egyetemre kerüljön, s ez be is következik. A romantikus fordulatokban gazdag cselekmény fölmutatja ezeket a morális értékeket is. Mint ahogy a kancellária lesz Perka életének következő állomása. 

Közben élvezhetjük a korabeli Esztergom pontos bemutatását, korhű megjelenítését. „…A pazarlóan épült királyi szállás, a templom, a hivatalok és egyéb várbeli kőalkotmányok között, melyek rendeltetéséről a lánynak fogalma sem volt, néhol virágoskert, máshol gazos fű burjánzott…” Érdekes most, 2022-ben azt olvasni, hogy az idő lelassult és ráérősen hömpölygött Perka körül, miközben a pergamenkészítés rejtelmeit is föltárja írónk. Aztán hömpölyög a víz is, hiszen az ár pusztít a városban, de főhősnőnk ezt is túléli, hasonlóan a gyermekkori, solymári tragédiához. De templomtűz is pusztít, melyben a lány számára fontos István magiszter tűzhalált szenved. Ám jelentős pillanat az is, amikor Perka újra találkozik kedves solymával, Zongával, és ez a pillanat újabb erőt ad neki. 

Az pedig újfent a rejtély része, hogy csupán a 117. oldalon találkozunk először Anonymus nevével! A királynénak mondja a lány: „…Ha okleveleket, törvényeket vetnek papírra, az írnokok aláírásukkal is hitelesítik. De egy lány nevét nem lehet odaírni… Egy királyi okiratra! Ki hallott már olyat! Ezért én csak annyit róhatnék oda a nevem helyett: Anonymus, vagyis nevenincs…” S ez a regény kulcsa. Magyarázat az író föltevésére. Aztán megérinti Perkát a szerelem is. Egy találkozás Frigyes császár követével a szenvedély minden szépségével megajándékozza. (Itt annyi a történelmi tény, hogy a német- római császárt és keresztes hadait, útban Jeruzsálem felé, Esztergomban látta vendégül a magyar király.) Közben bonyolódnak a szálak, hiszen Nátán is hazatér a francia egyetemről, és őt erős érzelmi szálak fűzik a lányhoz, aki viszont Albertbe szerelmes. S bekövetkezik a tragikus vég is, már ami a keresztes lovagokat illeti. Persze sok kérdés nyitott marad. A legfontosabb is: vajon tényleg nő lehetett Anonymus?…