A pszichodráma velünk él - Interjú Keller Jánossal

A kétlakiságot említve a színművész azonnal jelezte: – Nekem a Vörösmarty Színház az anyaszínházam, a veszprémiben csak ritkán, egy-egy darabban fordulok elő – szögezte le határozottan Keller. Utóbbi történik majd júliusban itt, Fehérváron. A Veszprémi Petőfi Színház nálunk vendégszerepel egy megdöbbentő, mély pszichodrámával, Topolcsányi Laura Árva szörny című színdarabjával. A döbbenet több rétegű. János beszélgetésünk elején megsúgta, hogy a szerző neki és színésztársának, Módri Györgyinek írta a darabot.

– Györgyivel játsszuk a Tortúra című Stephen King trailert, amiben Györgyi a kínzó, és én vagyok az áldozat. Topolcsányi megfordította a szerepeket az Árva szörny című darabban.

Ám a döbbenet rétegeinek itt nincs vége. Megszoktuk, hogy Keller János amolyan pozitív hősöket játszó színművész, de Topolcsányi darabjában hatalmasat fordul a világ. Keller kegyetlen lelki hőssé avanzsál. No, Kedves fehérváriak! Próbálják meg ezt összerakni!

– Nagyon kemény utat kell megjárnom színészileg, ami óriási kihívás. Engem ilyen típusú szerepekben a fehérvári nézők nem láttak – mondta Keller János a megye vezető lapjának.

Keller utánajárt az általa alakított hős betegségének, a narcisztikus megfelelési kényszerben szenvedőnek, és megtudta, nem veleszületett kórról van szó, hanem gyerekkori sérülésekből alakul ki. Kutatta a színművész az ilyen emberek környezetét, hogy megtudja, miként hatott rájuk az önmagából kiforduló jellem, ha kibillentették az általa vélt egyensúlyból.

– A szerző annyira jól írta meg a darabot, Tasnádi Csaba rendező olyan finomságokkal egészítette ki a dramaturgiát, hogy életre kelt a szörny – mondta mély átéléssel János, a színművészünk. És akkor mondjuk ki, nemcsak megdöbbentő, de mély pszichodráma a darab, amit a leginkább az igazol, hogy orvosok, pszichológusok mentek Veszprémbe április hónapban megnézni az előadást.

Leforrázva állok egy eltorzult személyiség hatalma előtt, aki tán gyermekkorában csak azért változott, mert környezete erőltette az előrejutás érdekében, s ő akkor csak megfelelni szeretett volna. Mára narcisztikus önhazug életet él, nem pusztán felemésztve a környezetét, de porrá zúzza azt. Jánosnak szegeztem a kérdésnek tűnő felkiáltást: – Ez mintha nem is lenne olyan ritka manapság!

– Hogy mennyire közöttünk élnek az ilyen személyiségek, előfordulhat családban, munkahelyen, szinte bárhol. A veszprémi előadások egyike után a nézők közül valaki elmesélte, hogy ilyen személyiség él a családjában. De a leginkább szívet markoló az volt, amikor egy fiatalember felvállalva az idegenek beavatást azt mondta, magára ismert – nyelt nagyot Keller János.

De térjünk vissza az előadásra! Férj–feleség a viszony. Hősünk megpróbálja átalakítani a másikat, hogy saját magának megfeleljen. Közben úgy viselkedik, ahogy a másik látni akarja. A szenvedő tartósan véli úgy, hogy ő maga ront el mindent, pedig csudát, a narcisztikus főhősünk nehezedik rá, s mire ez felfedezhető lenne, már agyon is nyomta.

Ettől a darabtól a gyengék rettegnek, talán a kíváncsiak is. Az biztos, vagy a környezet vagy mi magunk kopogtatunk be önmagunkhoz. Én megtehetem, hát kimondom: népbetegségről, súlyos népbetegségről van szó. Aki ezzel szembe akar nézni, elmegy!

Nem ajánlottam soha színi előadást, de most megteszem. Módri Györgyit, a szenvedő feleséget, valamint Tasnádi Csaba rendezői nüanszait látni s hallani kell Keller János új „köntösében”! Mindez július 15., 16. és 19. napján este hétkor a Kozák András stúdióban látható, hallható.