Versek a bakonycsernyei Simek Valériától – és egy regényes életút

A Bakonycsernye szélén, egy takaros házban élő Simek Valéria költői, írói pályája több mint négy évtizede kezdődött. Azóta az ország számos nívós irodalmi folyóiratában – például a Napútban, a Kortársban, a Vigiliában –, valamint az egykori fehérvári Árgusban jelentek meg versei, de sokat publikált a Fejér Megyei Hírlapba is. Ha van rá alkalom, itt ma is megjelenik, akárcsak a Vörösmarty Társaság által kiadott Vár című irodalmi és közéleti folyóiratban. Novellákat, elbeszéléseket szintén ír.

Kötetekkel is büszkélkedhet: eddigi hét könyvéből hat verseskötet, egy regény – ez utóbbi pár hete jelent meg Hittem, szerettem címmel, a Vörösmarty Társaság kiadásában. Egy regényről van szó, amelynek főszereplője Simek Valéria édesanyja, a szerző pedig egyes szám első személyű beszédmódot alkalmazva mesél. Így bontakozik ki az olvasó előtt az édesanya története, amelyen keresztül azonban beleláthatunk Bakonycsernye mindennapjaiba is egészen az I. világháború utáni évektől. Érzékelhetjük, milyen szépen megfértek egymással a betelepült szlovákok és magyarok. Ezért a kötet egyben szociográfia is – írja az előszóban a szöveget gondozó P. Maklári Éva.

Valéria édesanyja, ­Julianna 2006-ban hunyt el. A költő előtte sokat beszélgetett vele, s megígérte neki: megírja élete történetét. A kész szöveget azonban az édesanya már nem olvashatta. Valéria igazából nem is a nyilvánosságnak szánta, éppen ezért először csak a húgának mutatta meg. Szeretett volna valamit örökül hagyni a családnak a múltjukról, a régi szokásokról, így a könyvben énekek, versek is találhatók. Ezeket a falubeliek ugyancsak ismerték, és sokaknak volt része hasonló élményekben, mint a főszereplőnek – már csak azért is lehet érdekes a könyv a családon kívül másnak is. Erre hivatkozott Serfőző Simon költő is, akinek egy idő után Valéria mégiscsak megmutatta a regényt. Az ő javaslatára bátorkodott aztán eljuttatni a Vörösmarty Társasághoz a szociografikus jellegű munkát, amelynek megjelenéséhez a fehérvári Lánczos-Szekfű Alapítványtól is támogatást kapott. Verseskötetből a Csillagporos utakon című jelent meg utoljára, még 2013-ban.

Az új, napokban napvilágot látó könyvben olyan versek is helyet kaptak, amelyek már Valéria férjének halála, 2018 után születtek.

Többnek éppen ez a fájdalmas élmény a kiindulópontja. A költő és férje közel 50 évig élt egymással békében, hitben és szeretetben, a mindennapok mellett a munkát, az örömöt, a bánatot is megosztva egymással. Nehéz volt a végső elszakadás… – mesélte Vali, akinek lelkén az írás is könnyít kissé.

A Fészkelő fény című kötetbe végül a 2013–2020 között született, lapokban többnyire már publikált költemények kerültek bele, a Valériától megszokott témákban: család, hit, szülőföld, természet. Hiszen ezek határozzák meg a mindennapjait pici korától kezdve.

Szüleivel, később férjével, gyermekeivel is rengeteget járt a szabadban, művelve földet, kirándulva, s ezek az élmények mélyen beleivódtak, akárcsak sok más helyi emberbe. A verses könyv kiadását a csernyei önkormányzat támogatta.

A két kötetnek – a járvány­ügyi helyzet miatt – még nem volt hivatalos bemutatója. ­Valéria azonban mindenképp tervezi, hogy mind a bakonyi kis faluban, mind Székesfehérváron szerveznek találkozót a közönséggel, hogy minél többen ismerkedhessenek meg a műfajilag különböző, ám tartalmában hasonlóságot is mutató tartalmakkal.