Jó reggelt, Fejér vármegye!

A Fő utca egyetlen cukrászdájából hazafelé bandukolva nyaldosom a csavaros fagyimat. Azt, amit csokival és vaníliával egyszerre töltenek meg. Minden egyes nyalintásra változik a tölcsérben a barna és vajszínű édesség színaránya, fantáziám csatamezőre repít, hol a feketék, hol a fehérek kerekednek felül gondolatom frontján. Húzd meg, ereszd meg játék ez, történelmi csaták elevenednek meg maroknyi zamatvilágomban. Otthon sem vonulok vissza, egyik kedvenc foglalatosságommal múlatom az időt, asztalhoz ülök és rajzolok. Háborút. A tehetségemet kémlelő művész, Áron Nagy Lajos elismerően beszél alkotásaimról, de megemlíti: sok benne a halál. Felnőttként már csak ritkán nyalok fagyit, akkor is gombócosat, színeset. Rajzaim csak firkák, főként virágok. És nem akarok háborút, halált.