Barkóscinege, az év madara – Babos Rita mesél róla (galéria)

A barkóscinegét választották a 2023-as év madarának a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által indított online szavazáson, most ez a kismadár áll írásunk fókuszában is. A cikkben elhelyezett képek Babos Rita fotói, melyeken keresztül önök is tüzetesebben szemügyre vehetik az év madarát. A természetfotós azzal kezdi, hogy nevével ellentétben nem valódi cinege a barkóscinege. A  legutóbbi időkig az afrikai és ázsiai régióra jellemző Timáliafélék közé sorolták, de a legfrissebb rendszertan már önálló, egyetlen fajt tartalmazó családba (Barkóscinegeféle) tartozónak tekinti.

Megtudtuk, verébhez hasonló termetű, testhossza nagyjából 17 centiméter, testtömege 14-16 gramm. - Hosszú farok, sárga csőr és fekete lábak jellemzik. A felnőtt példányoknál a hím és a nőstény jól megkülönböztethető egymástól: a hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. Borostyánsárga, élénk a tekintete. A tojónak nincsen barkója, ahogy a fiatal egyedeknek sincs, és világosabb árnyalatú, mint a párja. S hogy lehet a legkönnyebben nyomukra bukkanni? Jellegzetes, „csilingelő” csapatösszetartó hangjuk van, erre lehetünk mi is figyelmesek, de ez leginkább a sűrű nádasokban segíti az egyedek közti kapcsolattartást - mondta Babos Rita. Ezzel hívják fel tehát magukra a figyelmet, ezzel ellentétben fahéjszínű színezetük jól elrejti őket, az avas nádasba szinte beleolvadnak. - Általában akkor láthatjuk, mikor a csapat felkerekedik és a nádas felett alacsonyan repülve odább száll. A tél folyamán kisebb csapatokban mozognak, együtt tizenöt-húsz madarat is megszámlálhatunk- tette hozzá.

A következő kérdésünk, hogy lehet velük találkozni, hol élik az életüket? Megtudjuk, természetes és a mesterséges halastavak, mocsarak, árterek, egyéb vízállások nádas-gyékényes növényzetében töltik napjaikat. Különösen kedvelik a kiterjedt nád- és gyékényszegélyeket. Rendszerint hamar párba állnak a nádasokban, és ugyanabban az évben, amikor kikelnek, már fészkelnek is. 

Párkapcsolatuk egészen rendkívülinek mondható: a fészekből kirepült madarak még ugyanazon év őszén párba állnak, és rendszerint élethosszig, egyikük elpusztulásig együtt is maradnak. Ez a fajta elköteleződés ilyen kis testű énekesmadaraknál nagyon ritka. - Ezt nagyon jól alátámasztja egy gyűrűs megkerülés is. 2013 őszén egy csapatban fogtak két, Szlovákiában gyűrűzött madarat, egy hímet és egy tojót. A madarak egymás mellett csüngtek a hálóban. A gyűrűszámaik is egymást követőek voltak, tehát a gyűrűzés helyén is együtt gyűrűzték őket - meséli interjúalanyunk. - Érdekes, mikor a madárgyűrűzésekkor néhány barkóscinege a hálóba akad, fajtársaik egészen addig ott maradnak, amíg a befogott madarat el nem engedik. Rendkívül társas madárfajról van szó tehát - fogalmaz Rita, majd hozzáteszi, fontos információ, hogy Magyarországon védett faj. 

A melegebb hónapokban alapvetően apró ízeltlábúakat eszik, melyeket a nádasban keresgélve szedeget össze. Télen a nádi bagolylepkék lárvái mellett elsősorban a nád és a gyékény, kisebb mértékben különböző lágyszárúak magjait fogyasztja, s a legnagyobb fagyban sem áll odébb, lakhelyén marad. Egy cikkben azt olvassuk, éppen ezért csodára lenne szükség a túléléséhez, azonban ez a kismadár évről évre a csodát választja.  "Ahogy minden madár minden évben tollruhát cserél, úgy a barkóscinege gyomrot is! Sejtszinten alakítja át a gyomrát a nádmag megemésztésére alkalmas zúzó készülékké, majd ha jön a kikelet, visszaalakítja." - írják a cikkben. 

Ezen a ponton pedig egy szomorú tapasztalatra terelődik a szó: ez a kismadár a hidegre nagyon érzékeny, akár a populáció 90 százaléka is kipusztulhat egy-egy kemény, elhúzódó tél után. Az jó hír, ha sok a fiatal madár, akkor a területnek van jövője. Ez az elv a madaraknál hatványozottan érvényes. Ha egy évig nincs szaporulat, azt még túléli a madárpopuláció, de két év kihagyásnál már kipusztul. Lehet látni egyes egyedek faroktollain az éhségcsíkokat, ami jelzi, hogy az egyed fiatal korában éhezett, kevesebb ásványi anyag és vitamin jutott neki. Egy ilyen pici madárnál már egy kétnapos rossz idő is végzetes lehet, ha nem találnak ennivalót. Hazánk nádasaiban még jelentős állományai élnek, a Nyugati-Európai országokban már ritkaságnak számít.

S végül még egy vármegyét érintő érdekesség: a barkóscinege a Dinnyési Madárdal Tanösvény címermadara. Népi elnevezése a szakállas cinege, a Velencei-tó területén a nádi cinege elnevezéssel még napjainkban is találkozhatunk. Egyébként a Balaton nádasait is kedvelik. - Kíváncsi természetű madarak, ha egy helyben megállunk ott, ahol sikerült megpillantani őket, rendszerint felkúsznak a nádszálakon és a nádbugán  ülve, vizsgálódva tekintenek ránk - osztja meg tapasztalatát a fotós, aki a legtöbb fotóját cikkünk főszereplőjéről a fehérvári Sóstón készítette.

A képre kattintva lapozható galéria nyílik