Együtt a hősökkel, az örökkévalóban

A megbecsült, rangos helyi és vármegyei díjakkal elismert gyűjtő és fegyverszakértő, egykori ejtőernyős katona fiatal korától kezdve kutatta a vidék második világháborús múltját, és az elmúlt évtizedek alatt méltán híressé vált gyűjtemény megvalósítója lett. Ám mély hazaszeretettel átfűtött tevékenysége nem merült ki abban, hogy igazi ritkaságokkal, tárgyi emlékekkel vette körül magát, hiszen amellett, hogy az utókor számára felbecsülhetetlen eszmei értékű háborús relikviákat, egyenruhákat, kitüntetéseket, fegyvereket, harceszközöket kutatott fel és őrzött meg, soha nem múló lelkesedéssel, fáradtságot nem ismerve fogadta a látogatókat, érkezzenek azok néha a leglehetetlenebb időpontokban. Diákok, veterán és aktív katonák, turisták és külföldről érkező utazók adták egymásnak a bodajki Diófa utcai ház kilincsét, hogy csodálják türelmét, minden részletre kiterjedő lexikális és helytörténeti tudását, majd felejthetetlen élményekkel távozzanak. Máskor ő fogadott el meghívást és tartott előadást a Nagy Háborúról, a második világégés Fejér vármegyei harcairól, vagy éppen közösen a Corvin-köz hősével az 1956-os szabadságharc fegyvereiről, néha az ország legtávolabbi pontján.

Tevékenységéről és gyűjteményéről az eltelt évek alatt könyv és portréfilm is készült, szakmai tudását a Fejér Megyei Hírlap és a feol.hu szakértőként vette igénybe megszámlálhatatlan alkalommal, amikor fel nem robbant lőszert, rozsdás harceszközt, vagy más múltbéli tárgyat találtak valahol a vidéken, a Vértesben vagy a Sárvíz mentén, ahol a legtovább pusztított a második világháború. Kitartó kutatómunkája és ismeretterjesztő tevékenysége nyomán Csákberény határában évekkel ezelőtt egy emlékművet is felavattak az ott meghalt honvédek tiszteletére. Fülöp Attila szaktudását és egyik legféltettebb kincsét, ritka lövészpáncélosát más produkciók mellett például a Steven Spielberg rendezésében készült München című film alkotói is igénybe vették, miközben folyamatosan gyarapodó gyűjteménye Fejér vármegye értéktárának része lett.     

Emlékét megőrzik, tudását és múzeumát féltő gondoskodással hagyják örökül mindazoknak, akik személyesen már nem ismerhetik meg őt, nem kérhetik ki tanácsát, nem vehetik igénybe segítségét. Negyvenkét év után özvegyen maradt társa, leánya és a barátok fájdalmára talán csak ez lehet vigasz, csupán ez enyhítheti egyedül.