Jó reggelt Fejér vármegye!

Már kislányként volt szerencsém megtanulni, hogy milyen erővel bír a művészet. Azt, hogy van egy kapocs, ami generációtól, szociális helyzettől, hovatartozástól függetlenül fűzi össze a társadalom egy jelentős részét. Szerencsés vagyok, hogy a szüleim már gyermekként bevezettek ebbe a világba és megtapasztalhattam, milyen egy színházi előadás végén a székben ragadva elgondolkodni néhány percig, vagy éppen hatalmas mosollyal, feltöltődve erősíteni a felzúgó tapsvihart egy koncerten. Voltak évek, amikor a másik oldalon lehettem és én voltam az aki adhatott, de azt gondolom, mindkét „féltér” szereplői számára egyaránt magával ragadó. Nemrégiben egy monodráma végén, a könnyeimet törölgetve ismét belém hasított, milyen az az érzés, mikor valami százaknak szól, te mégis azt hiszed, neked címezték. Fájdalmas és egyszerre örömteli volt más arcán is ezt az érzést látni.