Felavatták az 1952-es Helsinki olimpia hőseinek tiszteletére készült emlékművet (videó, képgaléria)

Ünnepi beszédet mondott Kásler Miklós miniszterelnöki biztos, Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke, Soltész Miklós államtitkár, énekelt Mészáros János Elek és Tolcsvay Béla énekmondó, Döbrentei Kornél író ez alkalomra írt ódáját pedig Sinkovits-Vitay András színművész mondta el. Zenélt a 100 tagú cigányzenekar néhány megjelent tagja, az Ismerős Arcok együttes, Boros Mihály zongoraművész, majd Spányi Antal megyés püspök megáldotta a rendkívüli érdeklődés mellett megszületett emlékművet.

Csoda a múltban, felelősség a jövőért

Az eseményen Kásler Miklós orvosprofesszor először az ókori olimpiák szellemét idézte fel, majd rátért az 1952-es Helsinki olimpia magyar eredményeire, feltéve a kérdés: mi lehetett a fantasztikus siker titka? Szerinte a magyarság számára méltánytalan békefeltételekre, amelyek halálra ítélték a nemzetet, majd a kommunizmus brutalitására sportolóink ilyen módon adtak fizikai és szellemi választ. „Megmutatták, hogy élni akarunk, és élni tudunk!” A szónok az okok mögött Klebelsberg egykori oktatási reformját kereste szavaival, azt, hogy olyan testnevelő tanárokat képeztek abban az időben, akik mindent tudtak a testről és a lélekről. Az olimpikonokról megjegyezte, hogy „amikor ők kifutottak a pályára, azt érezték, egy egész nemzet, tízmillió magyar áll mögöttük”. Melocco Miklós alkotását csodálatos, kőbe faragott gondolatnak nevezte, majd megerősítette Kű Lajosnak azt a javaslatát, hogy ezután olimpikonjaink a székesfehérvári Olimpiai Parkban magasodó emlékműnél tegyék le az olimpiai esküt, majd onnan induljanak az ötkarikás játékok helyszínére.  

A műalkotás gondolatának, születésének atyja, a Székesfehérváron élő Kű Lajos egykori válogatott labdarúgó beszédével a 70. évfordulóra emlékezett, arra, amikor 1952-ben „egy börtönvilágból indulva” harmadikak lettek a magyar sportolók az éremtáblázaton az Egyesült Államok és a Szovjetunió csapata mögött. Az Aranycsapat Alapítvány elnöke ezután a tőle megszokott indulattal, név szerint sorolta a hősöket, tetteiket méltatva többekről hosszasan, anekdotázva is emlékezett.        

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára rámutatott: azzal, hogy 16 arany-, 10 ezüst-, valamint 16 bronzérmet szereztek a nemzetet szolgálva sportolóink 1952-ben, olyan eredményt értek el, amely (ha felszoroznánk az érmeket és arányba állítanánk egymással az országok lélekszámát) olyan, mintha az Egyesült Államokhoz képest 256, a Szovjetunióhoz képest pedig 320 arannyal büszkélkedhettünk volna. Fantasztikus teljesítmény volt, amit a nagyhatalmak által megnyomorított kis nemzet elért, emelte ki, hiszen azok a sportolók, akiknek nevét feljegyezte a képzőművészeti alkotás, örömet és szépséget hoztak az országnak. Az a csoda megmutatta a nemzet erejét, összetartását. „Bármit tegyenek, hogy ellehetetlenítsenek, nem fog menni, bármit tegyenek azért, hogy mi csöndben legyünk, adott esetben el is pusztuljunk, nem fog menni, mert az erő itt van, itt van a sportunkban és a nyelvünkben, itt van velünk a hitünk és a kereszténységünk”, mondta Soltész.  

Aki szerint nagyon nehéz időket éltünk 1952-ben, de most is nehéz időket élünk, hiszen ahogyan akkor történt, úgy megint két világrend küzdelme zajlik. „Most is azt érezzük, hogy világhatalmak játszanak velünk és próbálnak nemzeteket, úgy minket is, visszaszorítani. Nekünk a békességet kell szolgálni, akár a sporton keresztül is. A nemzetek küzdelme a sportban kell, hogy megvalósuljon, minden mást, legyen az gazdasági, vagy katonai terület, vissza kell utasítani.” Zárásul az államtitkár azt a három nagyon idős olimpiai bajnokot köszöntötte az ötvenkettesek közül, akik még itt lehetnek közöttünk. (Személyesen nem tudtak ott lenni az avatáson.) 

Spányi Antal megyés püspök, mielőtt megáldotta volna az emlékművet és az esemény résztvevőt, az olimpikonokról szólva kijelentette: ők olyan eredményt értek el egykor, amelyben nem csak az egyéni tehetség és szorgalom, hanem a tanítás és nevelés, a jövőért való felelősségvállalás is megjelent. Így születtek meg az 1956-os hősök is, tette hozzá. Az egyházi vezető rámutatott, nekünk ma ugyancsak felelősséget kell vállalnunk a jövőért, ezt kötelességünk megtenni nemzetünkért és a hazánkért.     

A műalkotás felavatásának megható ünnepségén mások mellett ott láttuk például Duray Miklós felvidéki politikust, Papp László háromszoros olimpiai bajnok fiát, többeket a legendás UEFA-döntős Videoton labdarúgói közül, sportolókat, művészeket, közéleti embereket. De ami a legfőbb: sok-sok fiatalt, akik elé hosszú időre szóló példát állított az Aranycsapat Alapítvány és a nemzeti akarat.