Az asszonyok, lányok emlékének adóztak Fehérváron

1956-ban a mozgósításnak kö­szönhetően asszonyok, lányok ezrei vonultak a fővárosi Hősök terére, és kezükben egy szál virággal kifejezték a forradalom melletti bátor kitartást. Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési kép­viselője emlékbeszédet tartott, melyben kiemelte:

– A nők kiállása egyértelművé tette, hogy erővel ismét nem sikerült megtörni a magyar szabadság fáját. Ha más nem is, az idő akkor is megmarad fegyverként a magyar embernek. Mennyi pusztító, gonosz birodalom tört már rá elődeinkre, de mindannyiszor vissza kellett vonulnia, mert az elnyomó erőnek nincs hatalma a magyar szíven. Lehet, hogy a visszavonulásra várni kell 19 évet, 44 évet, vagy éppen 150 évet, de a magyarok kitartása mindig erősebbnek bizonyult, mint az elnyomók fegyverei – mondta a képviselő.

Balogh Orsolya, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanulója szavalt, majd Farkas Eszter, a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjának tolmácsolásában idézett gondolatokat Schéda Máriától, aki a székesfehérvári leánygimnázium tanulójaként élte át a forradalom reményteli és egyben félelmetes pillanatait.

Pintér Balázs szobrászművész alkotását Vargha Tamás és Törő Gábor országgyűlési képviselők közösen leplezték le, majd Ugrits Tamás pápai káplán áldotta meg a táblát, a beszédében hangsúlyozta, ez a tábla azoknak állít emléket, akik bátran ki mertek állni a kommunista elnyomás ellen, és minden nemzedéknek hirdetik a hősiesség és a hazaszeretet dicső példáját.

A táblát közösen koszorúzta meg Vargha Tamás, Törő Gábor, továbbá Róth Péter alpolgármester, Pálffy Károly, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járás Hivatal vezetője és Ugrits Tamás.

Az eseményen Sinka Jenő is megosztotta gondolatait a résztvevőkkel, valamint Ráczné Földi Judit önkormányzati képviselő, Koronczai Tibor alezredes és néhány civil emlékező is elhelyezte az emlékezés virágait.