A télváró szelídgesztenye

Elvétve, egy-két védettebb udvaron fedezhető csak fel egy-egy féltve őrzött példány. A vadgesztenyétől könnyedén megkülönböztethető, termése a téli gasztronómia kedvence.

A szelídgesztenye, azon túl, hogy termése fogyasztható, abban is különbözik a vadgesztenyétől, hogy más klimatikus viszonyok között érzi jól magát.

Főképp Olaszországban és Törökországban találhatók nagy ültetvényei ennek a lassan növő, Magyarországon főképp az Alföldön megtalálható fának. A szelídgesztenye fája a laza, mélyrétegű, humuszos talajt kedveli, és sok gondoskodást, vizet igényel. Zsenge, finom levelei jellegzetesek, de a termésén található tüskés héj az, amiből még a laikusok is meg tudják különböztetni a vad változattól. Tüskéi ugyanis hosszabbak, sűrűbbek. A termés tetejét vágjuk be, áztassuk be egy éjszakára vízbe, majd süssük meg. Desszertként, húsok mellé, köret kiegészítőjeként is tökéletes.