Életek a sárszentmiklósi hentesüzlet mögött

A telefonbeszélgetés után hamar fellapozta persze, hogy megkereste önmagát lapunk Múltidéző rovatában, ahol rendre régi, archívumunkban őrzött fényképeket teszünk közzé. Az egyik régi felvétel – mi nem tudtuk, ő igen – a sárbogárdi gimnázium évnyitóját örökítette meg. Az évszám: 1961. A fotón ő balról a második matrózblúzos leányzó.

Gizella kerékpárral járt át a szomszédos falu középiskolájába. Hiszen Sárszentmiklóson élt, ugyanabban a házban, ahol ma is. Akkor még Sárbogárd nem volt város, és Sárszentmiklós nem volt Bogárd része.

A család háza hosszú évtizedeken át fontos találkozási pont volt. A Sárszentmiklósi Általános Iskolával szemközt található.

Kisdiákként Gizella is ott tanult. Korábban, a front vonulásának idején, a második világháború alatt a ház mély pincéjében a család mellett sok más helybéli is menedéket talált. A ház utcafronti traktusában működött évtizedekig Gizella édesapjának hentesüzlete.

Háztartásbeli édesanyja is sokszor segített az eladásban. Ma a ház konyhája van berendezve a régi bolt helyén.

„Kolbász fabrik!” Így kiáltottak az orosz tisztek a henteshez betérvén a háború alatt, adta tovább lapunknak most a családi történetet Gizella. Alighanem szerencsés volt a család, hogy hozzájuk leginkább csak éhüket csillapítani jöttek be az oroszok, közülük is csak az elöljárók. Kicsit békésebb korszakban azután, Gizella sárszentmiklósi cseperedése idején a hétvégéken gyakran volt a szomszéd gyerekek közös játszótere a hentesbolthoz tartozó ház udvara. Sötétedés kezdetén mindig a bújócska volt a kedvenc mulatság, máskor babáiknak készítettek bútorokat bogáncsból a lányok.

Nemcsak közelsége miatt választotta annak idején Becker Gizella a később Petőfi Sándorról nevet nyert sárbogárdi gimnáziumot: mindenképpen érettségit akart, hogy óvónő lehessen. A sárbogárdi évekről, iskoláról csupa szép emléket őriz. Fejből sorolta nekünk jeles tanárainak nevét. Köztük Francsics József festőművészt, az irodalmár Leszkovszki Albint, vagy Huszics Vendelt, akinek a nevét ma már a bogárdi kórus őrzi. Németh Rudolfot, akiből később Sárbogárd polgármestere lett, valamint Simon Péter tornatanárt. A tanórákon kívüli foglalkozások, a sportversenyek, a néptánc, az énekkar, az irodalmi színpad, vagy éppen a telente korcsolyapályává fellocsolt udvari kosárlabda placc is örömöt adott a diákok számára.

Becker Gizella elérte a célját, óvodapedagógus vált belőle. – Nekem sok száz gyerekem volt! – mondta. A sárbogárdi iskolát követően Sopronban tanult tovább, szerzett képesítést. Lányként a falusi közegből a távoli városba költöznie nemcsak a távolság miatt volt kihívás: miután a nyugat-magyarországi város már a határsávba tartozott, ezért hiába nem volt szándéka Ausztriába jutni, Sopronba tartó vonatútjain mégis mindig a határőrök előtt is igazolnia kellett magát.

Aztán ez is elmúlt. Fehérváron kezdte meg pályafutását, majd szinte haza, a Sárbogárdhoz tartozó Alsótöbörzsökre került. Nagy ugrás következett azután, szakfelügyelővé lépett elő. Sárbogárd és környéke óvodáit, pedagógusait járta, segítette 16 esztendőn át. Ezt követően, egészen nyugdíjba vonulásáig otthon, Sárszentmiklóson volt óvónő.

– Csodálatosan éreztem magam! Most boldog vagyok, mert már vannak óvodás unokáim, sőt olyan óvodásom is, akinek a gyermeke iskolás már. A mai napig, ha találkozom velük, örvendezünk egymásnak. Két hete voltam az egyik óvodásom esküvőjén, előtte héten egy másik óvodásom gyerekének a keresztelőjén – mondta Becker Gizella. Szemei csillogtak közben.