Frissen Fejérből

2021.09.16. 17:30

Az életigenlés futója az alcsútdobozi Buzár Dávid

Buzár Dávid csöndes harcos, de inkább hétköznapi hős. A betegség és a baleset ellen tört győzelemre, a maga kitartó, konok módján. A konok nála nagyon pozitív jelző.

Zsohár Melinda

A huszonkét esztendős fiatalember jelenleg postásként dolgozik, s szabadidejében maraton-távolságokat fut. Az életében durva akadály gördül elé néhány éve. Otthonukban beszélgetünk, ahol édesanyja, Erika és öccse, Tamás élnek a nemrégiben megvásárolt és felújítás alatt álló házban, vállvetve egymással. Erika egy üzletben dolgozik, Tamást elsőre felvették állami képzésben a Károli Gáspár Református Egyetemre, jogász szakra, ősszel kezdi tanulmányait. A baleset iszonyúan megrázta őket, innen kellett felállniuk.

– Sajnos sokat felejtettem, a memóriám itt-ott hézagos, a kóma után amnéziám is volt – mondja Dávid, de sosem sajnáltatja magát. – Hárman ültünk az autóban, 2016. augusztus 22-én, délután három óra körül. Apa és én elöl, anya hátul, Bicskéről jöttünk hazafelé, s Csákvár felől érkezett a téglával megrakott pótkocsis teherautó. Utána építettek oda körforgalmat, akkor csak kereszteződés volt, s a teherkocsi hiába fékezett. Mi a pótkocsi alá csúsztunk – idézik meg a felejthetetlen perceket. Erika elveszítette az eszméletét, időnként magához tért, imádkozott, sejtette a tragédiát, fél-öntudatlanságban lebegett. Később tudták meg, hogy Attila meghalt. Erika nem volt bekapcsolva, neki ez volt a szerencséje, viszont Dávidnak a biztonsági öv mentette meg az életét. Erika bordái eltörtek, nyakcsigolyája megsérült, légmellet kapott, több foguk is kitört. Dávid kómába esett, a bal oldala lebénult, eltört a medencecsontja, s az arccsontjait is több műtéttel, fémimplantátumokkal állították helyre. Mesterségesen altatták a fejsérülése miatt, s közben ellenőrizték a cukor-értékeit, mert ötéves korától 1-es típusú cukorbeteg.

Balról Tamás, Erika és Dávid
Forrás: a család

Szúrások, inzulin, örök önfegyelem, ez a cukorbetegséggel járó küzdelem. Erika és a család igyekezett burokban tartani, óvni-félteni Dávidot. Az édesanya kísérte mindenhová, szétizgulta magát a kamaszkori bandázások idején, meséli. De Dávid focizgatott az udvaron, s azt mondja, nem akart beletörődni a takaréklángon égő életbe, bár gyerekként ezt nem így fogalmazta meg.

– Öntudatos volt – mondja édesanyja büszkén. – Barátaival, Kiss Balázzsal és Martinnal s Szücs Zsolttal önállóan jelentkeztek Vértesacsára, hogy focizni szeretnének a község csapatában. Sikerült. Beépített inzulinpumpával, orvosi ellenőrzés mellett játszott Dávid később a Bicskei Torna Clubban (BTC) is. Most napi kétféle inzulint szúr négyszer-ötször, hosszú és rövid hatású dózisban – magyarázzák, bár Dávid időnként „elfelejt” enni és inni, de ez is azért van, mert ő nem a betegséget, hanem az életet veszi komolyan.

A bécsi városi maratonon, a célba érkezés után Forrás: Buzár Dávid

– Sokat köszönhetek a felépülésemben a székesfehérvári Szent György Kórházban Karádi Zsuzsanna kezelőorvosomnak, aki gyerekkorom óta kíséri az életem. Pálffyné Simon Éva és Szabóné Hajdú Ildikó szakápolók, Mészárosné Jaskó Enikő dietetikus szinte visszavezettek a hétköznapi életbe a baleset utáni lábadozásban. A fejsérülésem miatt azonban abba kellett hagynom a focit. A Vajda János Gimnáziumba jártam, azonnal visszavettek, amikor képes voltam bejárni az iskolába, mindenben támogattak a diákok és a tanárok. A hézagos emlékezetem javulgatott, de éreztem a sport hiányát – mondja. -– S akkor új tanár érkezett a gimnáziumba, Agyagási Ákos triatlonista. Mesélt a futásról, bemutatta a barátját, aki megtette az Athén-Spárta közti 246 kilométernyi ultramaratoni távot, a spartatlont. Kis távokat kezdtem futni otthon, az alcsúti arborétum felé, az út szélén, a falu körül. A tanár úr sokat segített, vegyük komolyan, mondta, s mikor az alcsúti iskola mögötti sportpályán, körbe-körbe lefutottam 26 kilométert 2 óra 22 perc 32 másodperc alatt, valóban komolyra fordult a dolog. Közben leérettségiztem.

A futás személyes sport, egyedül is művelhető – magyarázza az immár maratonista Buzár Dávid
Fotó: a család

– A futás személyes sport, egyedül is művelhető – magyarázza az immáron maratonista Dávid, s elismeri, az eufória élménye átsegíti a holtpontok nehéz pillanatain, erről beszélnek a futók. Idén a Telekom Vivicittán félmaratont futott a Margit-szigeten, az 1331 indulóból a 352. helyen végzett az 1 óra 52 perc 47 másodperces idejével, a borzasztó forróságban. A 36. Wizzair Budapest félmaratonon augusztus 29-én a 2005 indulóból 539. lett 1 óra 46b perc 26 másodperccel. Rengetegen futnak. Nálunk is „vendégfutnak” németek, csehek, osztrákok, lengyelek, s magyarok különböző korúak, foglalkozásúak. És a legfrissebb eredmény: szeptember 12-én Bécsben, a Vienna City Marathonon 4 óra 43 perc 09 másodperc alatt teljesítette a 42 kilométer 195 méteres távot. A bajnokoknak erről szól az élete, Dávid azonban nem így éli meg ezt a sportot és ezt a vállalást, mármint a hosszútávfutást, más feladata is van mindennapjaiban. Szobája falán kinn a képe a nemhivatalos maraton-világrekordernek, a kenyai Elind Kipchogénak. Ő 1 óra 59 perc 40 másodperc alatt tette meg a görög katona 2500 éves legendája szerint lefutott Marathon-Spárta közötti 42 kilométert. Az alcsútdobozi huszonkét esztendős Buzár Dávid nem ábrándozik. De fut.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában