Őrizni örökségüket, emléküket – Az Esterházy család és Csákvár kapcsolata

Csákváron ma is állnak olyan, a település képét meghatározó épületek, amelyeket még az Esterházyak emeltettek. Többek között ilyen a katolikus templom, a Szent Vince Otthon, a régi óvoda, vagy a legegyértelműbb – az évtizedek óta kórházként üzemelő – kastély.

Számos festmény és fotó társaságában többek között ezek képe is megjelenik a Csákvári Emlékház 2017-ben átadott Esterházy emlékszobájának falán. A helységben áll Esterházy Miklós Móricnak, a miniszterelnök édesapjának régi íróasztala, rajta Erika típusú írógépe, mellette felesége, Schwarzenberger Franciska francia komódja és szekrénye, amelyek valamilyen csoda folytán túlélték a háború utáni fosztogatásokat. Az íróasztalra tették a miniszterelnök egy 1930-ban kelt rövid, kézzel írott levelének másolatát is.

Mindezt Tóth Árpádné, a Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület tagja mutatja nekünk a múzeumban, aki egyike azoknak, akik szeretnék életben tartani az egykori urak, az Esterházyak emlékét és megőrizni örökségüket Csákváron.

A faluban elsőként Ferenc telepedett le, aki házasság révén jutott a birtokhoz, a kastélyt azonban csak János kezdte el építtetni 1760-ban, amely végül egy földrengés utáni átépítést követően a maga 360 szobájával és mintegy 77 hektáros parkjával az Esterházyak egyik ismert birtokközpontja lett.

– Az egész család híres volt a szociális érzékenységéről, humánusságáról. Nem azok közé tartoztak, akik csillogásban, pompában, állandó bálok és vadászatok közepette múlatták az időt, vagy szerencsejátékokra szórták el vagyonuk jelentős részét. Modern birtokaikat gondosan igazgatták, és azzal is tisztában voltak, hogy gazdaságaikat akkor tudják jól működtetni, ha dolgozóik megfelelően képzettek és elégedettek. Ezért sokat segítettek a rászorulókon – az általuk életre hívott zárdában működött többek között kisdedóvó, szegényház és népkonyha – földművesiskolát, kórházat, templomot, lakásokat építettek Csákváron. Az Esterházyak hívták életre a tűzoltó egyesületet, számos rendezvény gazdáját, amelynek saját zenekara és egyenruhája is volt. Támogatták a sportot, ők alapították és látták el felszereléssel az első futballcsapatot, amelyben Móric két fia is játszott – mondta Tóthné, aki azt is elmesélte, amikor Zámolyon meccs volt, a grófék is átmentek, de nem autóval, hanem úgy, ahogy a csapat is: lovaskocsival. Az alma aztán nem esett messze a fájától – sokan tudják, hogy Esterházy Márton a 80-as években válogatott futballista volt. A régi grófi gazdaságok – Móricmajor, Fornapuszta és Gurdi major – pedig ma is megvannak és áll még a földművesiskola épülete is Gurdiban.

A politikai részvétel a magyar hercegek, grófok és bárók számára kötelező volt. Esterházy Móric bőven kivette a részét, és vállalta a kényszerű, de nyilvánvalóan megtisztelő feladatot: 1917-ben, Tisza István menesztése után IV. Károly gyakorlatilag parancsba adta neki, legyen az ország miniszterelnöke. A további részletektől azonban most tekintsünk el, hiszen erről bárki olvashat az interneten.

Tegyük fel inkább a kérdést: hogyan emlékeznek alakjára Csákváron?

– A Tanácsköztársaság időszakát követően inkább a majki birtokukon élt a család, általában a nyarakat töltötték a csákvári kastélyban. A 2010-es évek elején még éltek a grófnál alkalmazott szobalányok, konyhai dolgozók, a parádés kocsis, és mások leszármazottai, akik szüleiktől, nagyszüleiktől sok történetet hallottak, ezek egy részét össze is gyűjtöttük. Az elmeséltek alapján azt mondhatom, a csákváriak nagyon pozitívan emlékeznek az Esterházyakra, akik például együtt étkeztek sok alkalmazottukkal. Fiam, tanulja meg, hogy ezek az emberek a munkatársaink, és ahogyan ön bánik velük, úgy fognak ők is önhöz viszonyulni, mondta egyszer Mátyás fiának a gróf, amikor az megkérdezte, miért ülnek az asztaluknál a cselédek? – mesélte Tóth Árpádné, aki szerint ez a történet jól jellemzi a csákvári Esterházyak szemléletét.

A család már régen nem él Csákváron, hiszen a háború után más magyarországi nemesi famíliákhoz hasonlóan ők is menekülni kényszerültek, de az biztos, hogy tagjainak szívében különleges helyet foglal el a település, ahová gyökereik nyúlnak, és ahol ma is lépten-nyomon fellelhető felmenőik öröksége.