Új emlékművet állítanának a vértesboglári svábok emlékére

1946 májusában 84 családot, szám szerint 799 boglári svábot – felnőtteket, gyerekeket, fiatalokat és időseket –, az akkori lakosságnak több mint a felét tették vagonokba és indították útnak Németországba, az ismeretlenbe. Helyükre 94 családot telepítettek be Románia, Csehszlovákia és Magyarország különböző területeiről. Emléktábla ma is található a faluban a régi községháza falán, ám a Német Nemzetiségi Önkormányzat most úgy gondolta, itt az ideje egy újabb emléket állítani.

– Nem valami nagy volumenű alkotásra kell gondolni. Egy egyszerű, talapzat nélküli kősziklát szeretnénk felállítani a templom környékére, amelyen német és magyar nyelvű felirat lenne. Ám a konkrét szövegről most nem szeretnék többet elárulni – mondta Szelle Ákos, a nemzetiségi önkormányzat elnöke, aki hozzátette, az új emlékmű nemcsak a múltra való emlékezés jegyében születik, hanem egy jel is egyben, egyfajta figyelmeztetés, hogy a jövőben soha többet ne történjék ilyen szörnyűség, a kollektív bűnösség elve alapján senkit ne ítéljenek el. A szikla beszerzése folyamatban van, és annak átalakulásában a helybeli Erőss Ildikó szobrász lesz majd a segítségükre.

A sziklát a templom oldalában szeretnék felállítani, mivel indulás előtt, a misét követően ott búcsúztak el rokonaiktól, barátaiktól a kitelepítettek. A környék azonban műemlékvédelmi terület, így csak a megfelelő engedélyek birtokában állítható fel az új emlékmű. Ha ezeket nem sikerül beszerezni, úgy a szikla a tájház udvarán kap helyet. A nemzetiségi önkormányzat közösségi oldalán megjelenő régi boglári fotók netán már a ráhangolódás jegyében kerülnek ki? – tettem fel a kérdést az elnöknek.

– Nem. Az öltet már régebben megszületett a képviselő-testületben, és leginkább Nagl Tamást dicséri, hozzá futnak be ezek a fotók. Nagyon sok régi boglári család él ma is a faluban, ezért még érdekesebb látni egy-egy família felmenőit a fekete-fehér képeken, és felfedezni olyanokat például, hogy egy Mohl egy Nagllal vagy egy Keilbach egy Burghardttal házasodott – válaszolta Szelle Ákos.

Mint kiderült, ezek a képek igen népszerűek, felkerülésük után akár egyetlen nap alatt is több százan nézik meg őket, sőt jelzik is, melyik rokonukat ismerték fel egy-egy fotón. Talán csak az hagy némi hiányérzetet a semleges szemlélőben, hogy nem ismerheti meg a megjelenő családok történetét, de valljuk be, ezeket összegyűjteni igazán nagy munka lenne. Az eddig még nem látott fényképeket és az esetleg hozzájuk fűzött pár mondatot a családoktól kapja – még külföldről is – a nemzetiségi önkormányzat.