Már Csókakőn volt „itthon” Csupor István

Csupor István 1952-ben Budapesten született, ám feleségének, Angyal Zsuzsannának köszönhetően – aki 12 éve költözött a faluba – sok időt töltött Csókakőn. – Úgy tervezte, nyugdíjas éveire már ő is állandó lakosa lesz a településnek, ám végül közéleti elfoglaltságai miatt ez egészen a tavaly tavaszi, kényszerű Covid-karanténig nem vált valóra. Akkor viszont azt mondta, Csókakőn van „itthon”. Ezért választottuk nyughelyéül is a csókakői temetőt – mondta lapunknak a keramikus feleség, aki mellett Csupor István is kitanulta a fazekasságot, és elsajátította azt a technikai tudást, ami révén kivételes helyet foglalt el a kerámiatörténet kutatói közt.

1983-ban – már mint fazekas – gyűjteménykezelőként kezdte munkáját a Néprajzi Múzeumban, és több gyűjtemény megismerése után a kerámiagyűjtemény munkatársa, később vezetője lett. Már a múzeumi munka mellett kezdte el tanulmányait az ELTE néprajz szakán.

Kresz Máriával, az elismert néprajzkutatóval, tanítványi tiszteleten alapuló szeretetteljes kapcsolata alakult ki, s halála után feleségével létrehozták a Dr. Kresz Mária Alapítvány Fazekas Központot, amely a magyar fazekasok képzésének nemcsak gyakorlati, hanem magas színvonalú szellemi képzési helyévé is vált. A népi fazekasságon kívül éveken át foglalkozott fotótörténettel, illetve a vizuális antropológiának a fényképkészíttetés alkalmaihoz, a népi fényképhasználathoz kapcsolódó területeivel.

2004 óta töltötte be a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületének elnöki tisztségét. Szakiskolai vizsgáztatóként, a mesterek versenyein állandó zsűritagként, konferenciák, fazekasnapok, előadás-sorozatok tevékeny szervezőjeként és szereplőjeként megkerülhetetlen alakja volt a magyar fazekas népi iparművészeti életnek. Mindezeken felül rendszeres óraadó tanára volt az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszékének. Nevéhez tanulmányok, könyvek és filmek is fűződnek.

A Néprajzi Múzeumban egyik fontos feladata volt a 2000-es évek elején a tudományos ellenőrzés, amelynek sikeres levezényléséért az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályától múzeumi nívódíjat vehetett át. A múzeumból 2015-ben ment nyugdíjba, de csak hivatalosan vonult vissza, mert a következő évek, ha lehet, még aktívabbak voltak, még több munkával teltek, mint a korábbiak. „Kevés olyan ember van, aki ennyire sorsszerűen fonódott össze a munkájával, hivatásával, mint Csupor István a magyar népi ólommázas fazekassággal. Tele volt energiával és még sok-sok tervvel. Egy aktív oktató-, szervező-, kutatómunkát és életet szakított meg a halál”, búcsúztak tőle a Néprajzi Múzeum honlapján kollégái.