Két éve várt pinceavatóra gyűltek össze közéleti személyek, városlakók Móron

Csütörtökön délután ötkor kezdődött a Miklós Csabi pincéjének avatása, tökéletesen illeszkedve a szintén csütörtökön elstartolt Móri bornapok programsorozatába. A Miklós család már két éve dolgozik azon, hogy valami újat varázsoljanak a két ősi pincéből, meghagyva azok régi báját, de kialakítsanak egy új, modern, nagyüzemi pincét, hogy az eddig is kiváló minőségű móri borokat még jobb technológiával lehessen előállítani.

Habsburg György főherceg az elsők között köszöntötte a Miklós családot és kívánt nekik sok és hasznos közös munkát az új pincében. Mint elmondta: – Kell, hogy támogassuk a borkultúrát, és láthatjuk is, ahogy egyre erősödik Magyarországon. Hihetetlen fontos ez nekünk, mert a magyar bor olyan, mint ha névjegykártyája lenne az országnak.

Törő Gábor országgyűlési képviselő is szólt a közönséghez. A politikus úgy fogalmazott: – Én emlékszem arra az időszakra, amikor a fiatal borászok összefogtak, mert tudták, mit kell tenni annak érdekében, hogy a Móri borvidék, amely a megszűnés határán volt, újra felemelkedjen. Akkoriban már majdnem 500 hektár alá esett a szőlővel beültetett termőterület, és ezeknek a borászoknak köszönhetően újra virágzásnak indult a Móri borvidék, Mórtól kezdve, Csókakőn, Csákberényen és Söréden át, egészen Zámolyig.

Maga a pincegazda is köszöntötte vendégeit a szónoki emelvényről. Miklós Csabi elmondta: – Nagyon jó érzés itt állni, ennyi barát, a család, a partnerek és nem utolsósorban a segítőkészség előtt. Két éve erre a pillanatra várok, mert akkor, a bornapok után álltunk neki az építkezésnek. Lebontottuk a tetőt, és utána rákaptunk az ízére, és megkezdtük a föld alatti építkezést. A munka nagyon sok nehézséggel volt fűszerezve, viszont közben nagyon sok jóindulattal, jó szándékkal, segítőkészséggel és barátsággal találkoztam. Mindent egybevetve el kell, hogy mondjam: jó ma Magyarországon, Móron, illetve a Kárpát-­medencében borásznak lenni.

A házigazda külön kiemelte a szintén fiatal szakembert, Eisenberger Zsoltot és annak munkásságát, sőt, bejelentette, hogy az iránta és annak családja iránt érzett hála okán a pinceegyüttes egyik ágának az Eisenberger nevet adja.

Nagy István agrárminiszter beszédében úgy fogalmazott: – Ti voltatok az elsők, akik rájöttek arra, hogy nem a nagy világfajták mentén kell menni, hanem meg kell találni a helyi fajtákat, mert abban van érték. A miniszter kitért arra is, hogy mennyire fontos a palackozás és a marketing, hogy neve, márkája legyen a bornak. Hogy meg kell hívni az embereket, le kell őket ültetni az asztalhoz, és elkezdenek épülni a borra egészen más ágazatok, az idegenforgalom, a vendéglátás és a turizmus is.

Belépés előtt Faccioli Marco, a Magyar Kapucinus Delegáció Delegátusa szentelte meg a pincét, majd a kíváncsi közönség levonult a három ágból álló pince mélyére ámulni és persze kóstolni.

Mikor újra felbukkant Habsburg György, az idegenvezetést követően a pinceajtóban újságírói kérdésre elmondta: – A történészeknek kellene eldönteni, hogy a Habsburg-­udvarban melyik volt az igazi nászéjszakák bora. Talán a somlói Juhfark, talán a móri Ezerjó, de ismerve a családomat, el tudom képzelni, hogy mind a kettő igaz.