Cser-Palkovics a Romkertről: „E hely többet érdemel annál, mint amit itt ma láthatunk”

A polgármester mögött óriásbábok álltak, a Magyar Szent Család, István, Gizella, Imre, illetve Szent László alakjai.

A sírkamrában pedig az e helyre, a bazilika sírkamrájába temetkezni akaró uralkodók csontjai voltak, vannak. Jelen pillanatban jobbára beazonosítatlanul. (Most nincs hely elmondani, hogy 1543-ban feldúlta a templomot és a sírokat a török.)

Ki-ki a saját fogadalmát tegye meg az ünnepen

– Ez a hely többet érdemel annál, mint amit itt ma láthatunk – mondta Cser-Palkovics. – Ismerjük e hely történelmi jelentőségét: hosszú időn keresztül a magyar államiság és a keresztény Magyarország központja volt. A királykoronázás az akkori államszervezet legfontosabb egyházi, szakrális és állami aktusa volt. Tudjuk, sírkert is volt ez a hely. István mellé szerettek volna temetkezni az utódai is. Ők ebben a földben kívántak nyugodni. Ma valaki itt van, valakik viszont nincsenek itt. Dolgoznunk kell azon, hogy az ő örökhagyásukat, szándékukat meg tudjuk valósítani – fogalmazott. – Amikor lemegyünk az Osszáriumba, gondoljunk azokra az emberekre, akik itt éltek és itt alkottak, és amikor rájuk gondolunk, ki-ki a saját fogadalmát tegye meg annak érdekében, hogy ennek a nemzetnek ne csak múltja és jelene, hanem jövője is lehessen, itt, a keresztény Európában – folytatta a polgármester. Az Osszárium megnyitását az elmúlt években rendre tudományos konferencia követte a városházán. Idén a Szent István Király Múzeum nyugalmazott igazgatójának, a történész Demeter Zsófia Megpróbáltatások után: Városfejlődés című, tavasszal megjelent könyvének bemutatója volt most maga a „konferencia”. A Székesfehérvár Anno sorozat 4. kötete már ez. Czetz Balázs, a Fejér Megyei Levéltár igazgatója ismertette.

A város 1944–1988 közötti időszakát bemutató történelemkönyvet lapunk olvasói már ismerhetik. Czetz elmondta a roppant érdekes és izgalmas olvasmány főbb szerkezeti és tartalmi egységeit. Bevezető tanulmány, képanyag, visszaemlékezések. Czetz leszögezte, ezeket egységesen kell értelmezni. A visszaemlékezések „műfajáról” általánosságban kifejtette, miután „az ember gyarló”, nem feltétlenül emlékeznek mindenre vissza a köztünk járó, meginterjúvolható történelmi szereplők. Megjegyezte azt is, hogy mindannyian a történelem szereplői vagyunk. Kicsit – vagy nagyon – bizonnyal mindenki másképp emlékszik a könyvben tárgyalt jelenkortörténetre.

– A jelenkortörténet a történelem utolsó szakasza, ami még nem ért véget, amely eseményei még közvetlen hatással vannak ránk, a mai társadalomra, az abban élő emberekre, és ez a hatás megmutatkozik abban is, hogy a történelmi személyiségek a hétköznapokban, az emlékezetpolitikában vitákat és érzelmeket váltanak ki – magyarázta meg a fogalmat Czetz.

Demeter Zsófia felelevenítette a Székesfehérvár Anno című sorozat születését, állomásait. Anno, 1990 táján számos magyar városban adtak ki effajta helytörténeti kötetet. A szerző kifejezte, kihúzhatja magát a város, s mindenki, aki részt vett a munkában, hogy létrejött a negyedik kötet is. Az ünnepi rendezvények vasárnap a Zichy ligetben könnyed hangulatban folytatódtak: táncház, gyerekfoglalkozások, kamarakoncertek várták a családokat.