Hatvan éve végezett, ám még ma is összetart a fehérvári tanítóképzősök utolsó osztálya

Fehérváron kezdték a tanulást, de már máshol fejezték be a Székesfehérvári Állami Tanítóképző Középiskola utolsó évfolyamos diákjai hatvan évvel ezelőtt. Az iskola története bonyodalmas, mégis páratlan összetartás jellemzi ezt az osztályt, amely azóta is rendszeresen találkozik. Most, hogy igazán jubileumi az alkalom, egy fehérvári vendéglátóhelyen találkoztak. Itt mesélt Braun Lászlóné szervező is a hatvan évvel ezelőtt történtekről:

– A mi osztályunk nagyon különleges volt. Elsőbe mi lányok a Telekibe jártunk, s hallottuk, hogy a tanítóképző iskola fiú­osztályából nagyon sokan kibuktak, s így kevés lett az osztálylétszám. Ez volt az utolsó olyan osztály, amely középiskolában végezte a tanítóképzőt, ezt követően már csak főiskolai keretek között lehetett megszerezni az oklevelet. Így közülünk tizenkét lányt átvett az iskola, a különbözeti vizsgák megtétele után. Neveléstanból, lélektanból, kézimunkából, mezőgazdaságtanból kellett vizsgáznunk, hogy oda járhassunk – meséli a szervező, aki tehát a második és harmadik osztályt már ebben az iskolában végezte – helyileg az Ady Endre utcai iskola épületében, ahol most a Szent István iskola működik.

Negyedikben azonban már összevonták az ország tanítóképzős középiskolásait, így kerültek többen Esztergomba, míg mások Győrbe és Szombathelyre. – Az osztályunk tehát szétszakadt, volt, aki itt, volt, aki ott érettségizett 1960-ban. Ezt követően mindnyájunkat elhelyeztek egy-egy iskolába, kis falukban, pusztákon, mint kezdő tanítókat. Az ötéves találkozót tartottuk meg először, ahová azokat is meghívtuk, akik nem velünk végeztek, de akikkel Fehérváron egy osztályba jártunk.

Azóta több találkozót is tartottak, kisebb-nagyobb szünetekkel, különböző helyszíneken – gyakran az osztálytársak otthonában, családi háznál. Ám elérkezett a jubileumi, amelyet nagyobb alkalomnak ítéltek meg a szokásosnál, így hát Fehérvárra jöttek, egy sörözőbe. Itt találkoztak most szombaton délelőtt. Volt, aki évtizedeken át alsósok tanításával foglalkozott, míg mások továbbtanultak tanítóképző főiskolán és nagyobbak oktatásában találták meg a hivatás szépségét. Braun Lászlóné már februárban elkezdte a szervezést, ám a járvány közbeszólt… Mégis, még így is sokan eljöttek. A 30 fős osztályból huszonöten még köztünk vannak, s tizennyolcan jelezték, hogy jönnek. Az összetartás tehát még a nehezebb helyzetekben is látható. De aki most lemaradt, annak sem kell aggódni – ez a csapat biztos, hogy már szervezi a következő találkozót…